Szerző: Trombitás Alfréd
2017.03.21.
Nyilvánvaló volt már a kezdetek kezdetén, hogy nem lehet ideológiai alapon végigverniegy alapvetően üzleti ügyet. Amikor a Csíki Sör névhasználati kérdése a nyilvánosság elé került, még pödörtek a bajszukon egyet azok, akiknek van olyan (nem csak Kövér elnök úrra gondolunk), és csak annyit mondtak, hogy nem a címke teszi a sört, ha jó az az ital megisszuk így is, úgyis. Lázár miniszter és Semjén miniszterelnök-helyettes azonban előbb a szívükre, majd a nevükre vették ezt a címkéjénél fogva előrángatott problematikát. Tudták, hogy egy kis székelyezéssel, hollandozással, meg multizással össze lehet kaparni egy adag politikai tőkét, így egészen a törvényalkotás küszöbéig elmerészkedtek.
Mindez a lelkesedés persze addig tartott, amíg nem szembesültek a tényekkel. Nekimenni a Heinekennek, mert vörös csillag van az emblémájában, körülbelül olyan fura dolog, mint kizárni az orrszarvút a szavannáról, mert az orra tiltott önkényuralmi jelképnek számít az állatok között. A Heineken nem szponzorálta soha Lenin elvtársat, nem volt Fidel Castro kedvenc söre, de még a magyar kormányt sem zavarta a kis csillag a sörös dobozokon, amikor évekkel ezelőtt stratégiai megállapodást kötött a céggel. Arra mindenképpen jó ez a helyzet, hogy világossá tegye: a tények nem igen zavarják a magyar kormány reprezentánsait, simán meglovagolják a lehetőséget akkor, ha a holland multit lehet szívatni, vagy a székelyek elnyomását lehet elhinteni, esetleg a márka emblémáját díszítő csillaggal azt sugallják, hogy megint a komcsik törölték a véres csizmájukat a szent magyar anyaföldbe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.