Szerző: L. Ritók Nóra
2017.03.12.
Az alapítvány által nyújtott segítség többnyire nem pénzbeli, igyekszünk ezt minimalizálni, de előfordul néha, hogy ezzel segítünk a legtöbbet. Megbeszéljük persze a szűk csoporttal is, a véleményük nagyon fontos nekünk, hiszen ők vannak a faluban mindig, ők látják legjobban a reakciókat, összefüggéseket. Elkülönítettünk egy kisebb alapot erre, a kríziskezelésen belül. Többnyire kisebb támogatás lehet csak, egy gázpalack ára, vagy egy felnőtt gyógyszeré, esetleg egy váratlan utazásé, amit vissza is kell adniuk a következő jövedelemhez jutáskor.
Alapja az őszinteség, no meg a közösségben való megfelelő működés. A kölcsönös bizalom, amiért persze meg kell dolgozni.
Jól működik ez, sokakat véd meg a kamatos pénz felvételétől, és segít át egy-egy krízishelyzeten. Nagyjából tartja is mindenki a szabályokat, értik, a dolog csak akkor működhet, ha mindenki becsületes benne. Ezért is van az, hogy az egész nem titokban történik, hanem minimum a kis közösségi mag tudomásával, vagy gyakran mindenki előtt. Mert szeretnénk ezzel is a közösségben egymás támogatását kialakítani, fejleszteni. Hogy a döntés, kinek, miben segítünk, közös legyen. Ehhez egyelőre mi adjuk a forrást, de talán majd sikerül egy helyi krízisalapot is létrehozni.
Többnyire kis összegekről van szó, maximum ötezer forintról. Persze volt már, hogy fölé kellett mennünk. A kártyás villanyóra felszerelése, egy temetés, egy sokkal gazdaságosabb tűzifa-vásárlási lehetőség, stb. többe kerülnek, és nyilvánvaló, hogy abból a jövedelemből, amiből élnek, nem megoldható. Ilyenkor mérlegelünk, és bizony, sokszor látjuk, ha mi nem segítünk, akkor vagy a kamatos pénz jön, vagy a Provident-kölcsön, mindkettőben ott van az a kamat, ami aztán a következő időszakra határozza meg, sokszor visszafordíthatatlanul az élethelyzetüket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.