Szerző: PuPu
2017.03.03.
Ezt a kérdést most Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke tette fel, aki pozíciójából adódóan ki tudja kényszeríteni az államok vezetőiből a konkrét választ, akik - bármennyire szeretnének is általánosságokba, meg nemzeti színekkel dúsított füstködökbe menekülni - kénytelenek lesznek állást foglalni.
„Ideje kidolgozni azt az európai jövőképet, amelyen együtt dolgozhatnak az Egyesült Királyság kilépése után bennmaradó tagállamok” – közölte Juncker, aki szerint akármilyen sajnálatos is a britek távozása, az nem állíthatja meg Európai Unió „menetelését”.
Úgy legyen.
És, hogy úgy legyen, fel is vázolt mindjárt öt választható megoldást, melyek az integráció különböző fokát és a résztvevők különböző köreit mutatják be, felölelve a jelenleg lehetséges variációkat, a laza együttműködéstől a föderális Európáig.
Ez utóbbitól kap sikítófrászt Orbán, aki öt gyerek után is úgy véli, hogy lehet kielégítő szexuális életet élni, sőt, gyermeket nemzeni is sajátkezűleg, csak nagyon kell akarni.
A probléma igazán izgalmas, megoldása meghatározhatja még ük-ükunokáink jövőjét, gazdagságát-szegénységét, biztonságát, életminőségét, hétköznapjait is - nem mindegy tehát, hogy milyen választ adunk a kérdésre.
Mint ahogy az se mindegy, hogy milyen eljárás után adhat választ a nevedben bárki is, merthogy jelenlegi tapasztalataink szerint nálunk lassan arról is Orbán dönthet egyszemélyben, hogy melyik este és milyen pózban kényeztetheted szerelmedet, kell-e, és ha kell, akkor milyen Istent kell imádnod, továbbá kik ehetik ebben az országban a liba combját és kik csak a varjú püspökfalatját.
Habár Vezérünk bölcsessége, orbitális, sőt univerzális, hozzáértése kétségbevonhatatlan, mégsem lenne jó, ha egyedül döntene, mert a haldokló és rothadó liberalizmus a kapitalizmussal azonos tulajdonságokat mutat, tehát kiirthatatlan és virulens, mint a madárinfluenza a libaólban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.