Szerző: Éva28
2017.03.12.
Próbáljunk figyelni a pasira, vegyük észre, ha fáradt és nincs kedve meghallgatni olyan dolgokat, amelyek nekünk épp akkor fontosak, de nekik nem annyira. Nem biztos, hogy arra kíváncsiak este, munka után fáradtan, hogy mi mit beszélgettünk napközben a barátnőnkkel, mit mondott a kiállhatatlan főnökünk, vagy mi történt a kedvenc sorozatunkban. Ha nem emlékszik szerelmünk arra a volt osztálytársunkra, akit 5 éve egyszer bemutattunk már neki, vagy arra a másod-unokatesónkra, akivel egyszer találkoztunk egy színházban és akinek három gyereke van és… örüljünk, ha a közvetlen rokonságunkat ismeri és számon tartja. Persze ez nekünk sokkal jobban megy, mi emlékszünk az övéire, de ezek valahogy a kromoszómákhoz kapcsolódóan alakultak így. Ők meg azt nem értik meg, mi miért tévedünk el ott, ahol már jártunk egyszer-kétszer-százszor, de elmagyarázhatjuk nekik nyugodtan, a férfiagy ebben sokkal jobb. Legalábbis többnyire.
Legyünk velük megértőek, empatikusak és akkor elvárhatjuk, hogy cserében ők is azok lesznek velünk. Ha pedig nem, akkor bizony elképzelhető, hogy ezt benéztük, rosszul választottunk. Nem mondom, hogy ez a variáció nem állhat fenn. Ha nagyon nincs összhang, akkor nem biztos, hogy érdemes hosszú ideig kínlódni. Az adok-kapok egyensúly hosszú távon fontos, alapvető bázisa a kapcsolatoknak. Persze párja válogatja, kinél miben és hogyan nyilvánul ez meg. De ha valaki folyton csak ad és úgy érzi, nem kap vissza semmit érte, az gáz. Fontos, hogy tudjunk ezekről beszélni. Persze jókor és jó formában. Na ehhez kell az érzelmi intelligencia!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.