Szerző: Benedikty Béla
2017.03.14.
...Széchenyi Zsigmond mondta egyszer az úriemberséget taglalva, hogy a család birtokain jónéhány intelligens paraszttal találkozott már, a saját társadalmi osztályában pedig számosan vannak az intelligenciától totálisan mentes, ócskalelkű bugrisok.
Az intelligencia nem készség, nem tehetség, nem olvasottság, nem műveltség - az intelligencia a világ megértésének és a környezethez való alkalmazkodásnak az egyes emberben meglévő lehetősége és gyakorlati felhasználása.
Hiába erőlködik mindenféle neves pszichológus, az intelligencia vagy van vagy nincs. Aki nem született intelligensnek, az megtanulhat szabályokat és megpróbálhatja azokat az adódó helyzetekhez illeszteni, de ettől nem lesz intelligens. (Mint ahogyan a rendkívül magas IQ tesztet - úristen, mekkora baromság - produkáló emberek között is kevés az intelligens.)
Amit a pszichológus úr összezagyvál, az a tehetség és a tanulhatóság közötti összefüggéseknek a különben tényleg nagyon bonyolult rendszere, mely rendszerek kiterjedt halmazai pillanatnyilag a teljes sötétségben való tapogatódzást jelentik, azaz a pszichiátriának (ami azért a pszichológiához képest mégis inkább közelíti a tudományos diszciplína fogalmát) még jelentős adósságai vannak annak feltárásában, mi okozza a különbséget például Vang Judzsa és például egy kozmetikus zenei képzettségében. Azaz mi a tehetség, és ha ez egyszer meglesz, akkor már csak az van hátra, hogy megállapítsuk, vannak-e tehetségtelen emberek, vagy esetleg minden egyedben van valamilyen feltárható tehetség. És akkor már csak az lesz hátra, hogy rájöjjünk, ez a tehetség miképpen tárható fel. Ha ez már ismert módszer volna a tudományban, akkor a kis Howard Gardner már esetleg tízéves korában tudta volna, hogy remek aranyműves válhat belőle, és akkor most nem terhelné az amúgy sem túlságosan tájékozott közvéleményt a kártékony marhaságaival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.