EBBŐL A TRÁGYASZAGÚ, ÉLHETETLEN, NYOMASZTÓ KRÁTERBŐL NEM LESZ EGYSZERŰ KIMÁSZNI

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG
Szerző: H. A.
2017.03.11.

Igaz, hogy megtanulhattuk a jelenben élni és gondolkodni egyaránt képtelen honfitársainktól, a kirobbanó magyar demokrácia, jogállam és jóléti társadalom onnan ismerszik meg, hogy van otthonunk és még a magunkfajták is szabadon leírhatják, amit gondolnak, azért beszéljünk még egy kicsit arról, hogy miért borzasztó az, ha az emberek kritikus tömege beéri ennyivel.

Amiről itt szó lesz, egyáltalán nem tegnap kezdődött. Hogy rögtön egy személyes példával kezdjem: a saját bőrünkön, élesben volt szerencsénk megtapasztalni, milyen volt az, amikor pusztán azért, mert hangot adtunk ezen az önerőből összekínlódott internetes felületen a véleményünknek, olyan penetráns személyeskedésre épülő lejárató szardobálás kezdődött, hogy egy pillanatra az ütő is megállt bennünk.

Nem követtünk el semmit, nem loptunk meg senkit, nem csaltunk és nem hazudtunk, nem nyúlkáltunk a közpénzes vödörben, nem vállaltunk politikai-közéleti szerepet, valójában totálisan ismeretlenek voltunk, de a szarlapátoló szalagmunkásokat ellenünk is támadásba lendítette a rezsim. Jogsértő módon teregetve a szennyesnek vélt személyes adatainkat, utólag megpróbálva eltakarítani az elkövetők nyomait. Az angliai golfozástól, némelyünk múltjában való mocskos vájkálásig, halott felmenők emlegetésén át mesés vagyonok és családi kapcsolatok leleplezéséig, bankhitelektől a tényszerű hazugságokig minden volt. Egészségükre.

Azóta eltelt több hónap, pár napja sokan megbotránkozva szemlélték azt a mélységet, amibe az Origo süllyedt, amikor a Momentum Mozgalom elnökségi tagjáról, Hajnal Miklósról rántottak össze egy minden kritikán aluli, hasonlóképpen személyeskedő trágyát. Arról írtak a kormánykritikus lapok, hogy minden eddiginél mélyebbre süllyedt a kormányoldal közpénzalapú támogatásának köszönhetően létező, annak megrendelésére irkafirkáló szellemi árvízkárosultak hada. Nem kellene ebbe az ostobaságba belemenni: nem most süllyedtek a legmélyebbre, minden egyes napon ugyanolyan mélyre süllyednek. Lelkiismeretfurdalás és következmények nélkül. Akkor is ott voltak, amikor Spédert, Vonát, Juhászt, vagy bármelyik vélt, vagy valós állampárti ellenséget próbálták magukkal húzni a mocsárba.

Hajnal Miklós története ugyanarra a kaptafára van felhúzva, mint amire valamennyi hónaljszagú próbálkozásuk: az ellenségként megbélyegzett ellenfelet személyében támadni. Soha nem az általa képviselt állásponttal, véleményekkel vitatkozni, és cáfolni azokat, hanem a családját pellengérre állítani, múltbéli – a jelenhez semmilyen módon nem kapcsolódó, semmilyen elítélendő aspektust nem hordozó – ténykedéseit halálos bűnökként, köpködésre alkalmas, orbitális leleplezésekként tálalni...

ITT OLVASHATÓ