Szerző: Szegő János
2017.03.11.
Mikor kezdte írni a könyvet? Emlékszik a legelső mondatra?
Már első könyvem írása közben gondolkoztam egy gyerekmonológ-regényen. Aztán olvastam egy interjút Helmut Ducadammal, az egykori legendás focikapussal, ebben azt mesélte, hogy nekik, kapusoknak azt tanácsolták Csernobil után, kerüljék a kapcsolatot a labdával, mert összeszedi a radioaktivitást a fűből. Erről eszembe jutott a gyerekkorom diktatúrájának félelmetes abszurditása, és tudtam, a regénynek erről kell szólnia. Az első mondat az volt, amivel a világvége, a könyv harmadik fejezete kezdődik; velünk, kapusokkal külön foglalkozott Gica bá.
Milyen módszerrel dolgozott? Mit húzott ki belőle?
Gyorsan meglett az elbeszélői hang, tudtam, hogy Dzsátá, a narrátor-főhős csak az érdekes sztorikat fogja elmesélni másfél év történetéből, szinte levegőt sem véve, hosszú mondatokban. Ez meghatározta a regény szerkezetét is. Egy darabig azzal kísérleteztem, hogy más hangokat is megszólaltassak. A Nagyapa hangján elég sokat írtam, de rájöttem, hogy a 11 éves elbeszélő hangja sodróbb annál, hogy meg lehessen törni, ezért a Nagyapa szövegeit kidobtam. Ezenkívül nem nagyon húztam, sőt elég vakmerő voltam ahhoz, hogy a fejezeteket folyamatosan publikáljam különböző lapokban. Nem kronologikusan írtam, sokszor párhuzamosan dolgoztam a különböző részeken...
Dragomán György újból elmagyarázta Orbán Viktornak, mit jelent az etnikai homogenitás
VálaszTörlés