Szerző: VILÁGOS FUTÓ
2017.03.16.
A 2008-as, majd a 2011-es válság utáni kilábalás meglehetősen erőtlenre sikerült Európában és ezen belül a régiónkban is. A gazdasági növekedés elmarad a hosszú távú átlagtól, a hitelezésben lassú leépülést figyelhettünk meg, a felesleges kapacitások megléte pedig deflációs félelmeket gerjeszt a gazdasági szereplőkben. Látszólag a legtöbb bajra gyógyír lehetne az erőteljes gazdasági növekedés. Nem meglepő módon szinte minden gazdaságpolitikai döntéshozó kutatja a „csodaszert”, ami elhozhatja a várva várt expanziót.
Manapság egyre több kommentben találkozhatunk azzal a gondolattal, hogy nem kell feltalálni a spanyolviaszt, elég csupán lemásolni a legjobb megoldást. A közelmúlt legfigyelemreméltóbb növekedési sztoriját pedig a fejlődő gazdaságok szolgáltatták. Így adja magát, hogy kövessük az ő példájukat. Azonban érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy egyáltalán használható-e bármelyik korábbi „recept” a hazai viszonyok között? Illetve valóban annyira sikeresek voltak ezek az országok, vagy pusztán a növekedés helyett érdemesebb lenne a fenntartható növekedésre fókuszálni?
FEJLŐDÉS ROHAMTEMPÓBAN
A fejlődő piacok eredményeinek taglalásakor a legtöbbünkben kialakul egy kép: a semmiből kinőtt felhőkarcolók, egész iparágakat domináló országok, mérhetetlen tömegek kiemelése a mélyszegénységből. Ilyenkor titkon kicsit irigykedhetünk ezekre a folyamatokra, hiszen ki ne szeretné megtapasztalni, hogy látszólag rohamtempóban fordul egyre jobbra a sorsa? Melyik vezető ne szeretne ilyen eredményeket felmutatni? Mielőtt azonban rohannánk átvenni egy (látszólag) sikeres ország megoldásait, érdemes elgondolkodni a következőkön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.