Szerző: Charles Gati
2017.03.17.
Karcsi pesszimista volt és maradt. Van rá oka. Előbb jöttek a nácik, aztán a komcsik. Az előbbi ölt, az utóbbi államositotta, azaz elrabolta a papa kis üzletét. Többek között. Eseménydús, félelmetes gyerekkor.
Charles optimista lett. Amerika a mosoly országa, a sopánkodást alig ismerik. Vereség csupán új alkalom arra, hogy a jövő problémáit legyűrjük. Addig pedig: Keep smiling.
Pesti barátok szerint Charles amerikai optimizmusa nevetséges. Naiv idealista lettél, mondják. Viszont washingtoni vagy newyorki barátok szerint Karcsi magyar pesszimizmusa az, ami nevetséges, sőt kibirhatatlan. Bármilyen régen is élsz itt és bármilyen jól birod az angolt, amit mondsz, a tartalom, a lényeg, az elemzés más. Kilóg a magyar lóláb.
Ez a nyilvánvaló háttér ahhoz, ahogy Trump megválasztásához és beiktatásához viszonyulok.
Karcsi kétségbe volt esve a választás után. Ki ez a tudatlan fráter és mit akar? Egyfajta kisokos, aki szinte semmihez sem ért, de állandóan azt szajkózza, hogy mindenkinél mindig többet tud. Okosságáról prédikál, talán azért, hogy meggyőzze saját magát. Gyakran néhány óra alatt gyökeresen ellentmond önmagának. Hazudik, mintha könyvből olvasná, tehát nemcsak csúsztat, mint a politikusok zöme. Nem az én tipusom. S ennél még meglepőbb, hogy a nép, az istenadta nép, meg is választotta. A számbeli többség nem, hiszen Hillary Clinton három millió szavazattal többet kapott, de az alkotmányos rendszer szerinti többség igen. Az elnök Donald J. Trump.
Jelentem, hogy két hónapi sopánkodás után Charles felülkerekedett Karcsin! Ez történt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.