Szerző: Ceglédi Zoltán
2017.03.03.
Biztos van olyan állam valahol a világban, ahol a hatalom birtokosainak az a konszenzusos álláspontja, hogy a fővárost felváltva kell ütni és éheztetni – csak most épp egy ilyen ország sem jut eszembe. Mármint Magyarországon kívül.
Közhely, hogy mindig is Budapest volt a legkevésbé barátja a Fidesznek, és feltételezésnél több, hogy Orbán Viktor másfél évtizede haragszik erre a városra és az itt élőkre. 2010 óta pedig tudatosan kivéreztetik, hol számító kifosztás, hol megalázó, bosszúteljes passzió áldozata a főváros. Minimum három irányba kellene egyszerre védekeznie: tépik-szakítják a kormány és az országgyűlési többség felől, cincálják a kerületi polgármesterek, és bő hat év után már kimondható, hogy önnön főpolgármestere sem barátja, szövetségese, hanem a legjobb esetben is cinkosan megalkuvó elárulója a városnak.
A központi költségvetés ugye mindig örömmel, és növekvő étvággyal fogyasztja az itt keletkező bevételeket. Varga Mihály és Budapest adófizetőinek viszonya körülbelül karcagi Marcsika és károsultjai relációjához hasonlítható. Illetve az előbbi még rosszabb, mert Marcsika legalább mézes-mázos rábeszéléssel szerzett újabb és újabb befizetőket, míg a fővárosban hét éve folyamatos rekvirálás és padlássöprés is zajlik. Kórház, iskola, közterek, közszolgáltatók, mind-mind átkerülnek az államhoz, a hozzájuk tartozó finanszírozással persze. Sőt, főleg az utóbbi.
Elvenni mindent, és lehetőleg megakadályozni, hogy Budapest maga is működjön, fejlődjék, új utakat találjon. Ennek legkézzelfoghatóbb eszköze a szükségesnél kevesebb forrás (vissza) juttatása olyan alapvető feladatok ellátására, mint például a tömegközlekedés biztosítása. Mint egy Parkinson-kóros késdobáló, olyan alaptalan vakhittel indít el minden napot a BKV, hátha ma sem hal bele senki abba, hogy utazni próbált a metrón. A páholyban meg egymás hátát lapogatva heherészik a produkción Orbán Viktor és Lázár János, néha nehezítésként ellehetetlenítve a sokadik lehetőséget is az égő-füstölő metró felújítására. Szoros pórázon van a főpolgármester, aki oly’ nagyon azért nem is szokta rángatni azt, maximum játszásiból – de erről majd később.
Mindemellett továbbra is káderek kifizetőhelye a fővárosi büdzsé; milyen ironikus, hogy azt a gyakorlatot, aminek gyanújába belebukott az előző vezetés, nem szankcionálni, hanem felturbózni sikerült mostanra. Budapest térképén egyre több területet foglalnak el Catan narancsszín telepesei – nettó rosszindulatból vagy nemtörődöm ostobaságból olyanokat, amelyek a Google térképén még zöldek.
Ja, és ne feledjük, hogy Budapestnek csak akkor járt volna bármilyen fejlesztés, ha kiszolgálja a miniszterelnök olimpiai hóbortját. Értsük jól: a Fidesznek fontosabb, hogy hét év múlva, pár héten keresztül külföldi vendégeink hogyan fognak közlekedni, hol fognak lakni, mint az, hogy odáig és azután budapesti, magyar milliók hétköznapjai hogyan telnek majd. A budapesti kerekesszékesnek nem jár az akadálymentesítés, ahhoz argentin paralimpikonoknak kellett volna idejönni 2024-ben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.