Szerző: Andrew_s
2017.03.15.
Tulajdonképpen mindenki teljesítette azt, amit vállalt, és nyugodtan haza is mentek a legények. Meg a leányok. Nagyjából. Mert azért volt olyan tömegalkotó, aki kicsit túldimenzionálta a kérdést, és verekedésbe fajult. De akkor, ha abból indulunk ki, hogy tetszőleges tömegben előfordulhat néhány százaléknyi izomintelligens résztvevő, akkor ez sem nagy meglepetés. Az igazi meglepetés talán az lett volna, ha nem a semmit mondások ünnepi beszédeit, illetve akcióit hozza el az idei március. S itt akár abba is hagyhatnánk az egészet. Alkalmasint a csodavárást is. Amiben az ország azért legalább olyan jól teljesít, mint a populista ostobaságokban. Amire azért láthatóan van kereslet, és amelyről valószínűleg nem tud lemondani az a töredékeiben maszatolódó kutyulék sem, amit olykor ellenzéknek neveznek. Amely ellenzék csak olyan versenyzőt volt képes a köztársasági rajtkőhöz küldeni, akiről előre közölték, hogy esélytelen, és aki szinte minden megszólalásával azt kommunikálta, hogy tulajdonképpen nem is akar beugrani a mély vízbe. Mert az nem elég langyos, és nem elég sekély. A politikai kockázatot meg vállalja ugyebár az, akinek három anyja volt. Mert Majtényi ilyesmit nem is akart vállalni. Hogy akkor meg végül is miiért vállalta a jelöltséget? Miért és milyen alapon szólalt meg, mint jelölt? S ezt követően milyen alapon prüntyögött bármit is március 15-én? A csuda tudja. Talán még ő sem. De nincs is jelentősége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.