BESÉTÁLT A JOBBIK CSAPDÁJÁBA A MOMENTUM

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2017.03.20.

...A lecsúszók potenciális szegények, és pont a lakhatás kérdése az, amiben ez leginkább át tud billenni. Ma több millióan élnek úgy Magyarországon, hogy hitelek, rezsitartozások miatt potenciálisan elveszíthetik a lakhatásukat. Emellett szintén milliók élnek úgy, hogy nincs pénzük egy esetleges hűtő, mosógép vagy drágább eszköz elromlásakor újat vásárolni. Illetve csak a nagyobb fogyasztású, és így nagyobb rezsit termelő eszközöket tudnak megvenni (legtipikusabb a villannyal melegítő hősugárzó, amellyel az olcsóbb gázfűtést kompenzálják, de óriási villanyszámlát kapnak).

Pár példa a lakhatási szegénységre

A magyarországi lakosok 41,1 százaléka, a szegények 62 százaléka él túlzsúfolt lakásban. 2015-ben körülbelül 91 ezer gyermek élt fürdőszoba, 92 600 gyermek élt WC nélküli lakásban, körülbelül 500 ezer gyermek élt beázó, vizes, potenciálisan egészségkárosító lakásban, és több mint egymillió gyermek él túlzsúfolt lakásban. A lakásállomány 70 százaléka energetikai felújításra szorul - derül ki a Habitat for Humanity tanulmányból.

És a lecsúszók mellett ott vannak a legszegényebbek, akik közül sokan dohos, beázott penészes, vagy WC, esetleg fürdőszoba nélküli lakásban, összezsúfolva élnek. Vagy a kilakoltatás vagy a lakás elvesztése után, rokonoknál élnek, a komfort minden fokozata nélkül. Vagy már nem is lakásban, hanem az utcán, szállón, vagy olyan kunyhókban, amelyek össze sem vethetők egy lakással.

Nyilvánvalóan a két csoport gondjai nem ugyanazok, és másként kell kezelni őket (még ha egyébként van is átcsúszás a két csoport között). Az első, a lecsúszó csoport még menthető a teljes elszegényedéstől. Támogatással, lakásfelújítással, korszerűsítéssel, a hiteleik és tartozásaik elengedésével vagy átütemezésével, normális fizetéssel, munkával megoldhatók a problémáik.

Míg a második csoportnál, a szegényeknél, már célzott támogatások, nagy lökések kellenek ahhoz, hogy ki tudjanak evickélni ebből a helyzetből. És az elmúlt 27 évben leginkább azt láttuk, hogy lefelé vezet az út, a lecsúszókból a szegények felé, nem fölfelé.

De ez nem etnikai kérdés! Az elmúlt években számtalan kilakoltatáson vettem részt, számtalan szegény családdal találkoztam Budapesten és vidéken is. A magyarországi cigányságnál pont ez a lecsúszó státusz az, ami maximum elérhető volt, kemény munkával, a rossz oktatást, a borzasztó szociális hálót kikerülve, a legtöbbször igénybe venni se tudott egészségügyi rendszert túlélve jutottak a bizonytalan, de mégsem teljes szegénység státuszába. És pont a cigányságnak ezen rétege az, amely most leginkább visszacsúszik, a nem cigány középosztállyal együtt.

Nem igaz, hogy a devizahitelezés vagy a lecsúszás ne érintené a magyarországi cigányságot, és az is csak etnicista önáltatás, hogy a mélyszegénységben élők között ne lennének nem cigányok...

ITT OLVASHATÓ