Szerző: Czecz Fruzsina
2017.02.28.
Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet... Sokan szeretnék megteremteni a családi harmóniát, de előfordul, hogy ez sokáig csak álom marad, mert nem jön el a várva-várt gyermekáldás. Ilyenkor következnek a hasznos praktikák, tanácsok, egészségügyi szűrések, vizsgálatok, kezelések… Ha ezek sem segítenek, akkor merülhet fel az örökbefogadás lehetősége.
Ma már nyíltabban beszélünk erről a témáról, kevésbé számít tabunak az évtizedekkel ezelőtti véleményekhez képest. Még a sztárok is büszkén vállalják, ha adoptáltak. A köztudatba is egyre több információ szivárog be, és sűrűbben hallunk olyan kifejezéseket, amiket régebben csak az egészségügyben illetve a gyermekotthonokban, vagy alapítványoknál használtak. Ennek ellenére még sok fogalom összemosódik, tévhitek is megjelennek. Ezeket érdemes tisztázni, így még többet tudhatunk meg erről a különleges családi formáról.
Az örökbefogadás egy életre szóló döntés, szemben a helyettes szülőséggel (maximum 6 hónap), vagy a nevelőszülői formával (ez akár felnőtt korig is tarthat, de a vér szerinti szülők végig rendelkeznek szülői jogaikkal). Örökbefogadás esetén a gyermek teljes mértékben olyan státuszba kerül, mintha vér szerinti utód lenne. Az eredeti rokonsággal meg is szűnhet a kapcsolat, de a gyermeknek természetesen joga van tudni a gyökereiről. Jogilag és érzelmileg teljes értékű család alakul az adoptálással. Mégis számos olyan speciális kérdés felmerül, ami egy vér szerinti gyermekkel nem kerül elő, mert "magától" kialakul. Ilyen például a korai kötődés, ami már a várandósság alatt elkezdődik, az anyuka és a baba teljes szimbiózisban hangolódnak egymásra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.