AZT AZ ÉLETET ÉLED, AMIT SZERETNÉL, VAGY AMIT MÁSOK SZERETNÉNEK?

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: SzabóElvira
2017.03.09.

„Hamis én” helyett önelfogadás és önszeretet

Belenézni a tükörbe és meglátni magunkat sokszor embert próbáló érzés – hiszen ilyenkor valódi önmagunkkal szembesülünk. Időről időre fontos feltenni a kérdést: azt látjuk a saját szemünkbe nézve, akit szeretnénk – azok vagyunk, akinek lennünk kéne? Veit Lindau német sztárcoach írja Fogadj örök hűséget magadnak című könyvében, hogy „Ha például ma belenézel a tükörbe, akkor nem a valós képedet látod, hanem azt, amiben hiszel.” S azt, hogy kinek hisszük magunkat, erőteljesen befolyásolja a külvilág, annak a társadalomnak az érték- és elvárásrendszere, amelyben élünk.

Valóban sajátunk az önmagunkról alkotott képünk?

Nap mint nap záporoznak felénk a különféle üzenetek: mi menő és mi lejárt lemez, milyen pozíciókat „illik” megcsípni, hol és mit vásároljunk, hogy benne legyünk a „kasztban” – a sikeres és nagyra tartott emberek csoportjában. Ezek az üzenetek szuggesztiók, amelyek jelentős mértékben befolyásolják, hogy miként éljük az életünket, milyen célokat tűzünk ki és igyekszünk megvalósítani – mert elhisszük, hogy ezeket a trendeket követve leszünk értékesek. Azért hallgatunk rájuk, mert nem akarunk kilógni a sorból. A szuggesztiókat hajlamosak vagyunk magunkévá tenni, és ezek válnak belső mércénkké – akkor is, ha nem tükrözik azt, ahogyan szívünk szerint élnénk.

Az első tükör, amiben megpillantjuk magunkat, a szüleink és a családunk – mondják a pszichológusok. Nem véletlenül: az olyan, kisgyerekkortól hallott megjegyzések, mint „mindig elbénázod”, „haszontalan vagy”, „szörnyen nézel ki”, „annyi eszed van, mint a hónapos csibének”, stb., beépülnek a személyiségbe, önbeteljesítő jóslattá válnak, és mire az illető felnőttkorba ér, csak azt látja, hogy az utolsó pillanatban mindig elszúrja a munkahelyi előléptetést, vagy „eltétovázza” a párkeresést, esetleg azt érzi, hogy mindig mindenki hülyének nézi. S lövése sincs, honnan erednek ezek a rossz automatizmusok – amelyek valójában a gyerekkorból magunkkal hozott és magunkévá tett, önjáróvá vált szuggesztiók...

ITT OLVASHATÓ