AHOGY MINDENKI

HUPPA BLOG
Szerző: Konok Péter
2017.02.28.

Mivel a “Mindenki” című kisfilmről óhatatlanul mindenki a saját köznevelési frusztrációira gondol (ebben a tekintetben a film legerősebb, egyben legcsalfább eleme éppen a címe, amit az Oscaron persze nem is díjazhattak), én is újra felidézek egyet a saját múltam sötét kútjából. Eléggé lidérces amúgy, ahogy magánmúltjaink a közmúltba olvadnak, és az időben lineárisan távolodó közelmúltunk fogalmilag-érzésileg egyre közelebbivé válik, az egyszervolt-holnemvolt mágikus realizmusára a kétszerlett másnapos józansága hullik.

Nincs ebben a történetben lázadás, még tanulság sincs benne. A történeteknek többnyire nincs tanulságuk. Hiszen a tanulság afféle következmény, ok-okozati párlat, ami értelmét veszti egy ciklikus, önmaga farkába harapó időben, a mindenkori hatalom kéjes önfellációjának társadalmi pornódíszletei között. Csak történetek vannak, amik önmagukról szólnak.

ITT OLVASHATÓ