Szerző: Ágoston László
2017.03.02.
Éppen volt valami vita az abortuszról és nagyon mellbecsapott az eszköz elnevezése. Kérdezték, mi a véleményem, hát ez:
Láttam egyszer a tévében egy házaspárt, akik azért perelték be a kórházat, mert a nő n+1. abortusza után az orvos megmutatta nekik a megölt magzatot. Teljesen kiborultak, napokig sírtak. “Miért nem mondta nekünk senki, hogy ez már egy gyerek? Elvették tőlünk a fiunkat!” - zokogott a kamerába a nő, aki maga ment korábban (nem is egyszer) művi terhességmegszakítást csináltatni.
Egy ismerősöm mesélte, hogy a húga tizenhat évesen már vagy hat abortuszon van túl. Nem védekezik. Pontosabban így.
A fenti orvos módszere tényleg átlépte az etikai határokat, de legalább hatásos volt. Ha kérdezed, szerintem nem az a legfontosabb kérdés, hogy engedélyezzük-e az abortuszt. Számomra ez nem kérdés: igen. Mert VANNAK olyan esetek, amikor…
Ha tenni akarsz ezért az ügyért, ne a tiltás felől közelítsd: csinálj prevenciót!
Nálunk, a középiskolámban, volt egy ilyen prevenciós óra. A nő érzékletesen magyarázta el, hogyan tépkedi ki az orvos a magzat testrészeit. Majdnem hánytunk. Kértük, hogy hagyja abba. Elnézésünket kérte és nem hagyta abba. Azt mondta, inkább most fájjon, mint a műtőben.
Baromira igaza volt. És közülünk mindenki végiggondolta ott és akkor, hogy mekkora felelősség (a férfinak is!) egy magzat életéről dönteni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.