Szerző: Fóti Tamás
20178.03.31.
„Akkor válnak a demokráciák éretté, önfenntartóvá, mondhatni, nyugati minőségűvé, amikor megélik, hogy a szabadságot belülről, például parlamenti úton is el lehet venni tőlük, de nem alkalmazkodnak a látszatdemokráciához, hanem konfliktus árán is nyílttá teszik és végigvívják ezt a válságot” – mondja Haraszti, aki most tért haza Hágából, ahol a holland parlamenti választásokról jelentést készítő EBESZ-csapatot vezette. Hollandiai tapasztalatairól és a 2018-as magyar választás dilemmáiról kérdeztük.
– Mi a feladata az EBESZ választási szakértői csoportjának Hollandiában? Az ember felkapja a fejét, mi keresnivalója akad az egyik legrégebbi európai demokráciában?
– Az EBESZ-nek természetesen el kell kerülnie a kettős mércét. Minden országban vizsgálnia kell a választást, ahol a szükségletek előzetes felmérése ezt javasolta, és az ország meghívta. Jogi, választási, kampányfinanszírozási és politikai szakértőkkel, továbbá helyi technikai segítőkkel három hétig végeztük a ma még összegzésre váró munkát. Hasonló missziót korábban a 2010-es amerikai időközi választáson, Kazahsztánban, Bulgáriában és Tadzsikisztánban vezettem.
– Hollandiában mi indokolta az EBESZ-misszió jelenlétét?
– Nemzetközileg is kiemelt figyelem övezi az idei nyugat-európai választásokat, s az országban is aggodalommal fogadták az amerikai választások külföldi informatikai befolyásolásáról megjelent híreket. A belügyminiszter a biztonság kedvéért, de főként a politikai félelmek kioltása végett leállította a körzeti választási eredmények internetes összegzését, maradt a kézi számlálás és továbbítás. Ez a lépés például nyilvánvalóan értékelést kívánó elem. Magyarként különösen érdekes volt érzékelni, miképpen hat egy működő demokráciában a kölcsönös bizalom. Fel sem merült, hogy bármelyik párt megkérdőjelezné az eredményeket, holott hagyományosan az állam nevezi ki a választási tisztviselőket, s a szavazatszámlálást is a helyhatóságok emberei végzik, igaz, nyitott ajtók mellett.
– Szóval lenne mit tanulni Hollandiától...
– Itt át kell térnem a magánmegfigyeléseimre, amelyek persze nem tartoznak a készülő jelentésbe. Megcsodálható hármasság működik ott: a társadalmi türelem, a koalíciókat építő konszenzuspolitika és az ezekkel összhangban lévő arányos választási rendszer hármassága. Az arányos választási rendszer azt jelenti, hogy valamirevaló választói akarat nem maradhat parlamenti képviselet nélkül. Ezen a választáson például 28 párt kerülhetett fel a szavazólapra. Már csak ezért is lehetetlenség volna, hogy a választási bizottságok ezeknek a képviselőiből álljanak fel. Megragadó, milyen súrlódásmentesen működik együtt ez a három tradicionális elem. Nemcsak a pártok, hanem a választók is ragaszkodnak hozzá, tudatosan vállalják az ezzel járó nehézségeket, például az elhúzódó kormányalakítást vagy a könnyebb kormánybomlást. A pluralizmus tisztelete az egésznek a kulcsa, ezt nemzeti identitásként élik meg. Az érvek kultúráját közvetítik a pártvezetők közötti televíziós viták is – nem a média birtoklása vagy a twitter-cunami dönti el a választást. Nincs vitaelőnye a miniszterelnöknek, szépen leül a közönség első soraiba, és kivárja, amíg sorra kerül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.