Szerző: Trombitás Alfréd
2017.03.14.
Ha létezik fix 1-es a totóban, az a magyar köztársasági elnök megválasztása volt március 13-án. Már hónapokkal a parlamenti voksolás előtt egyértelművé vált, hogy Magyarország köztársasági elnöke az lesz, akit Orbán Viktor kijelöl erre a posztra. Ilyen alapon akár Fásy Ádám vagy Bunyós Pityu is befutó lehetett volna, ami csak egy fokkal jobb opció annál, mintha ismét Schmitt Pál lett volna az emberek embere. Áder János számított a tuti választásnakvolt Orbán részéről, hiszen ha kell, eljátssza a demokratikus intézményrendszerért és a környezetünkért aggódó politikust, ugyanakkor szemet huny olyan galádságok fölött, mint például a magánnyugdíj-pénztári vagyon állami elsíbolása. A mostani választás azonban azt is bebizonyította, hogy van igazi alternatívája az összekacsintós, sunyi politizálásnak hazánkban.
A magyarok pesszimizmusát leginkább kifejező mondás szerint mindig van rosszabb. Schmitt Pál bukása után végre úgy érezhettük, hogy vannak kivételek, hiszen a színtelen, szagtalan, humortalan Áder János is nagy minőségi ugrás volt a második Orbán-kormány pincsikutyájaként ténykedő egykori sportdiplomatához képest. Most, hogy Orbán Viktor nagy kegyesen megengedte Ádernek az ismétlést, azt kell mondanunk, hogy konzerválódik az elnöki intézmény ellehetetlenülése, súlytalanná válása a magyar közéletben. Az újrázó köztársasági elnök a szavazás első fordulója előtt tartott beszédéből is kiérződött az a lavírozó mentalitás, ami a Fidesz „Jolly Jokerének” pályáját jellemezte. Mintha egy semmitmondó szilveszteri beszédét dolgozta volna át az adott helyszínnek megfelelően, csak Weisz Fanni jelbeszéde hiányzott mellőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.