Szerző: Szelestey Lajos
2017.03.27.
Az uniónak sok oka van ünnepelni a 60. évfordulón, de egyúttal rengeteg is a dolga, bár a válság jelenleg nem annyira akut, mint egy éve – írja a lap vezércikke. Az alapításkor nehéz lett volna elképzelni, hogy a megosztott szuverenitás kísérlete a földrész történetének leghosszabb időszakát hozza meg, mind a békét, mind a jólétet tekintve, pedig közben lezajlott a Szovjetunió felbomlása és a német újraegyesítés. Csakhogy a szervezet saját sikereinek áldozata lett. A bővítés igencsak próbára tette az összefogást, Brüsszelnek rendkívül eltérő érdekeket kell összehangolnia. A Bizottság nagyobb felelőssége nem járt együtt nagyobb elszámoltathatósággal, emiatt egyre sűrűbben hangzik el, hogy bizonyos jogköröket vissza kell adni nemzetállami kézbe.
De egyébként is rengeteg a teendő. Pl. az egyre erősödő populista nacionalizmus keleten megkérdőjelezi a demokratikus értékeket. Oda kell figyelni az orosz agresszióra, a bevándorlásra, valamint a hatalom megosztására a tagok között. Ezek mind létében fenyegetik, és az EU-nak felül kell kerekednie rajtuk, miközben Amerika visszalép a háború utáni rend szavatolójaként. Ha simán lezajlik a francia és a német választás, újra ki lehet alakítani az egységet. Az alternatívák közül valószínűleg a többsebességes Európa lesz a befutó. De a legfőbb, hogy az unió megnyerje a fiatalabb nemzedékek támogatását. Az eredmények hatalmasak, ám vissza kell találni a céltudatossághoz.
FAZ
A kommentár szerint a római csúcskonferencián a soros elnök, Málta kormányfője találta fején a szöget, amikor egyetlen mondatot hiányolt a záróközleményből: nevezetesen azt, hogy a tagállamoknak azt kell tenniük, amit mondanak, és azt kell mondaniuk, amit csinálnak. Az EU iránt lényegesen megrendült az emberek bizalma. Különösen a keleti tagok számára fontos, hogy a különböző sebességekből ne alakuljanak ki új elválasztófalak. Merkel nem győzte hangsúlyozni már a találkozó előtt is, hogy itt csupán egy már meglévő lehetőséget aknáznak ki. Pl. hogy az érdeklődő államok szorosabb együttműködést folytassanak a védelmi és biztonságpolitikában. De jó példa ugyanerre az euróövezet és Schengen is. Ezzel együtt nem lesz könnyű a záróközlemény szép szavait tettekre váltani. Pl. a menekültek igazságos elosztása még nagyon messze van. De ha a szervezet el akarja oszlatni a polgárok aggályait, akkor nem árt megszívlelni, amit a német kancellár jelentett ki nemrégiben, hogy ti. a 27-ek politikája csak akkor lehet hiteles, ha a legfőbb szereplők Brüsszelben és a tagállamokban is kiállnak a közösen hozott döntések mellett. És nem mutogatnak ujjal az unióra, amint valami olyasmi történik, ami nem tetszik nekik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.