A MAGYAR OSCAR-DÍJ MARGÓJÁRA

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő/Zita
2017.03.02.

A mai poszt kicsit talán kilóg a határátkelős írások sorából, két okból mégis úgy éreztem, megosztom veletek. Egyrészt azért, mert szerzője, Zita legutóbbi, az amszterdami temetőkről szóló írása igen pozitív fogadtatásra lelt, pedig az sem kapcsolódott szorosan a blog témájához, másrészt azért, mert (és ezt külön le kellett bokszolnom vele, hogy leírhassam) az ő fia ugyanarra a londoni egyetemre jár, aminek a Mindenki rendezője is egykor hallgatója volt. Végül, de nem utolsósorban, mégis csak Oscar-díjat kapott egy magyar film, ami nagy büszkeség. Szóval lássuk, milyen gondolatokat indított el Zitában a Mindenki sikere!

A mai posztot megint gondolatébresztőnek szánom. Apropója az örömhír, hogy ebben az évben is lett egy Oscar-díjas magyar film. Nem amolyan hatalmas hollywoodi történet. Egy nagyszerű élőszereplős kisfilm.

A rendező fiatalember maga is egyetemista határátkelőként kezdte, és ma is külföldön él. Ezt a filmet megcsinálni mégis hazament. Ennek egyik oka, hogy több támogatást kapott az elkészítéséhez Magyarországon!!!

(Ezt egy interjúban el is mondta: „Magyarországon marha jó filmesként dolgozni. Luxuskörülmények vannak, igaz, ebbe én még nem kóstoltam bele, mivel nem nyertem szét magam az összes pályázaton. Itt van állami támogatás és viszonylag elérhető az emberek számára, legalábbis addig a szintig, hogy a forgatókönyv-fejlesztésre lehet pénzt kapni. Angliában sokkal nehezebb elérni, hogy fejlesztésre kapjak pénzt”.)

A másik ok, hogy őt „nem darálta be a rendszer”...

ITT OLVASHATÓ