2017. március 3., péntek

A KRITIKA PEDIG NAM AZONOS AZ ASZTALRA SZ@RÁSSAL

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG
Szerző: H. A.
2017.03.02.


Megütközve, de legalább hányingerek közepette olvasom a Mindenki című Oscar-díjas magyar rövidfilm igen tipikusan magyar utóéletét. Nem is kell különösen megerőltetnem magam, ömlik szembe mindenhonnan.

Az alapvetés: a nem magyarok, az álmagyarok, a magyarság jobboldali, tévedhetetlen mércéje szerint a hazafiság valamennyi tesztjén elbukott firkászok, magukat újságíróknak nevező senkik nem tudnak örülni az újabb hatalmas magyar sikernek. Mert van közöttük olyan, aki – a nagyon is borítékolhatóan bekövetkezett megvetés ódiumát magára vállalva – leírta (itt és itt például), hogy a büszkeségre maximálisan feljogosító Oscar-díj ellenére ez egy közepes alkotás. Hogy szerintük (szubjektív vélemény!) mi a baj ezzel a filmmel, mi hiányzik belőle, mitől olyan, amilyen.

Zárójel: nálam sokkal hozzáértőbb, színház- és filmművészettel közelebbi és alapvetően szakmai kapcsolatot ápoló barátom, aki nem újságíró, két mondatban azt írta: ez egy nagyon korrekt, tökéletes SZFE-es vizsgafilm, tetszett. Az Oscar-díjat túlzásnak érzem. Nem szakmabeliként, de lelkes filmrajongóként én is megnéztem Deák Kristóf filmjét. Tetszett. Nem okozott katarzist, azt sem tudom, hogy vizsgafilmként milyen elismerés járna érte, de kapott egy Oscar-díjat. Ennek őszintén örültem. Miként a Saul fia elismerésének is annak idején. Azt is megnéztem, és bár egy hihetetlenül fontos alkotásnak tartom, soha nem lesz a kedvenc filmem. Akkor most?

Akkor én nem vagyok magyar, rohadék patkány vagyok, aki nem tud örülni a magyar sikernek? Vagy azok, akik most kidagadt erekkel a nyakukon üvöltik, hogy a liberálisok, ezek a magyarságból általában jelesre vizsgázó (irónia természetesen) gyíkok és férgek már megint csak fikázni tudnak, valójában pontosan azok, akik teli torokból zsidóztak a Saul fia elismerése kapcsán, mert az olyan nemzeti? Hogy lesz néhány filmkritikából köpködés, mocskolódás, liberálisozás, magyar-nem magyar vita és magyargyűlölet? Milyen állapotban van egy olyan nemzet, amelynek berkeiben a szabad véleménynyilvánítás művészeti kérdésekben liberális-nemzeti konfliktust képes generálni?

Tény, hogy újfent rá kellett döbbennem, milyen tipikusan magyar mocskot hozott a felszínre ez az Oscar-díj. Normális helyeken egy ilyen elvitathatatlan siker – minden más mellett – kiváló alkalmat teremthetne arra, hogy izgalmas és előremutató párbeszéd bontakozzon ki az alkotással, illetve az alkotás által felvetett társadalmi kérdésekkel, megközelítésekkel kapcsolatban. Nem, nem ez történik. Az történik, hogy egy Oscar-díjas filmet nem lehet bírálni, mert az egyenértékű a nemzet mocskolásával és a hazaárulással, meg azzal, hogy megérett a pusztulásra mindenki, aki kritikusan viszonyul egy – jelen esetben – kulturális termékhez.

Hol van a vége ennek a nemzeti hisztériának és konkrétan annak, hogy egy szimpla kritikát képesek némelyek olyan habzószájú demagógiává konvertálni, ami kiválóan alkalmas az uszításra? Hogy a mocskos liberálisok tudniillik el akarják venni a Mindenki Oscar-díját és bónuszként:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.