A HÉT ÉVE TARTÓ ROMBOLÁS TETEJÉN LEBEGŐ SZAR

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.03.14.

Véleménycikkről véleménycikket írni nem annyira menő, de azért én megkísérelem, annál is inkább, hogy a holnapi, előre borítékolhatóan hazug és méltatlan nemzeti ünnep előtt talán nem haszontalan. Úgy egyébként sem, de így meg főleg.

A New York Times szerkesztőségi véleménycikkéről van szó, amelyben a szerzők Orbán menekültekkel szembeni kegyetlen bánásmódját, Donald Trump idegengyűlöletét visszhangzó rigmusait (lásd: szépelgő emberi jogi handabandák) és politikáját, az Európai Unió értékeit folyamatosan kigúnyoló magatartását állítják szembe azzal, hogy közben meg maximálisan profitál az európai forrásokból. Az Unió pénze nem büdös neki.

Röviden a lényeg: Orbán baleknak nézi Európát, az európai blokk pedig a brexit árnyékában kesztyűs kézzel bánik a Kelet-Európai dacos nacionalistákkal, akiknek ténykedései lassan értelmetlenné teszik az egész unió létét. A kérdés: lesz egyáltalán kellő bátorság fellépni az Orbán-félékkel, konkrétan Orbánnal szemben, és mi lesz ez a pont, ha lesz?

Az első reakció utáni második reakcióm merőben különbözik attól, amit ránézésre erről gondoltam. Bár van jó néhány dolog, ami Orbán immár hét éves zavartalan ámokfutásának kedvez, az ilyen típusú vélemények ezek között is vezető helyen szerepelnek. Nem jó ezt leírni, de tartok tőle, hogy nem tévedek. Aligha lehetne kártékonyabb módon összemosni, leegyszerűsíteni ezt a kérdéskört és helytelenebb, egyoldalúbb módon megközelíteni a magyar miniszterelnök kóros, de nagyon is stratégiai szembenállását Európával, mint amit a fenti cikkben olvashatunk.

Egyfelől persze úgy tűnhet, tök jó, hogy New Yorkból is látszik valami abból, ami Európában történik. Csakhogy ez a tükör eléggé torzít. Nem szeretnék olyan kormánypropaganda-szagú hülyeségekkel jönni, hogy Amerikának megvan a maga szerepe a menekültválság elfajulásában, nem túl fair Orbánt bírálni ebben a kérdésben. Nem mintha nem lenne igaz, hogy minden, amit a magyar kormány a menekültválság tekintetében lassan két éve művel, az kőkemény belpolitikai kampány, semmi több. Aminek célja a legsötétebb indulatok felkorbácsolása és a háborús pszichózis szinten tartása, az európai törékeny szolidaritás szétverése, és egyáltalán nem, vagy csak részben a fennálló probléma megoldása. Nem mintha nem lenne igaz, hogy a kereken egy héttel ezelőtt hozott, a menedékkérők tranzitzónába zárásáról szóló törvény totálisan szembemegy a nemzetközi joggal, ami miatt a magyar állam adófizetők kőkemény bírságokra számíthatnak.

Ettől függetlenül kontraproduktívnak tartom, hogy Orbánt éppen a legerősebb fegyverével (a lánctalpas, geci migránsozás) próbálják folyamatosan pellengérre állítani, miközben sehol nem voltak még a menekültek és a válság (dehogynem, Görögország és Olaszország magányosan próbált megküzdeni a hullámmal, amikor Európa még alig eszmélt), amikor Orbán ugyanolyan baleknak nézte Európát, mint most, 2017-ben...

ITT OLVASHATÓ