Szerző: Tuareg
2017.03.28.
Bár kevésbé látványosan, mint a Fidesz, de a Jobbik is egyszemélyes párt. Vona nélkül nem létezne. Ha megértjük Vonát, megértjük magát a Jobbikot is, és könnyen meg tudjuk ítélni jövendő esélyeiket. Vona tulajdonképpen leírható egy rövidke szösszenettel: Orbán light. Pont ugyanúgy nem náci, nem liberális, nem valamilyen és nem semilyen, mint példaképe. Egyszerű hatalomtechnikus: ahol tömeget lát, odamegy, és megpróbálja maga mögé állítani. Ilyen sokaságot észlelt a széljobbon korábban, ezért rányomult, sikerrel. Aztán abban a körben elérte a növekedési potenciál határait. Bármily furcsa is, de a magyar egyébként nem genetikailag idegengyűlölő, így aztán nem nőhet akármekkorára egy nácipárt. Vona tehát csapdába került.
Egyetlen célja a hatalom minél nagyobb szeletének megragadása, mindegy milyen ideológia mentén. Ha nincs elég szavazó a széljobbon, akkor szerezni kell középről. Ennek köszönhető folyamatosan érzékelhető finomodása, aminek jelképe lett őzikesimogató képe, ami kellő mértékű közröhejt váltott ki a 2014-es kampány során, ám bejött. De amit a népek elfogadnak egy kis időre, megértve, hogy a kampány az a ki tud ügyesebben hazudni műfaja, hosszabb távon már nem lehet teljesen ellentétes irányokba evezni, mert szétszakad a csónak. Jóideje érzékelhető, hogy a Jobbik növekedése megállt, sőt, az utóbbi időben már az ideológiai feszültségek elkezdték aláásni a szavazóbázist is. Egymással ellentétes tézisek egyidejű képviseletét nevezzük pávatáncnak, ebben Vona jó, különben annyi szavazója sem lenne, amennyi. Vona baja Orbán léte. Viktor ugyanis a pávatánc igazi művésze, és ez le is korlátozza a Jobbik lehetőségeit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.