Szerző: Andrew_s
2017.02.11.
A rendszerszintű problémák - hiába a tüntetések - még megmaradnak. Valószínűleg Orbán eltűnésével is megmaradnának.
Tudom, hogy mostanában Orbán beszédével kellene foglalkozni. Mint tünettel, mindenképpen. Nem is csak Orbánéval, hanem az országéval is. Most mégis visszatérnék az előző írásra, mert egy fórumon olyan vitát generált, ami nyomán egy plasztikus hasonlat-rendszer is kialakult.
Olyan, ami általánosan is mutathatja: miért nem sikeresek az önjelölt, és sokszor öncélúnak, de leginkább parciálisnak tűnő mozgalmár-tüntetések. Függetlenül attól, hogy sokan gondolhatják úgy, hogy „most aztán jól megadták” a hatalomnak. Tehát jöjjön a példa. Egy olyan példa, amelyben az egyik oldalon adott egy éhes ember, akinek van egy még éhesebb gyermeke. A másik oldalon egy olyan piaci árus, aki láthatóan buggyant tojásokból álló portékát tesz ki. Olyat, ami már messziről sem tetszik. Olyat, amit még véletlenül sem enne meg senki.
Ebben a helyzetbe képzelve magunkat, és az éhező helyébe lépve, egyszercsak látjuk, hogy jönnek urak és hölgyek. Körbeállják az árust, és méregetik a tojásokat. Majd felénk fordulva azt mondják, hogy ezek a tojások buggyantak. Ezt nélkülük is tudjuk, tehát bólintunk. Aztán elkezdik egyre hangosabban kiabálni, hogy „EZEK A TOJÁSOK ZÁPOK”. Amivel kapcsolatban eddig sem sok kétség merült fel. A nagy hangzavarban egyre többször, és egyre hangosabban igyekeznek lekiabálni egymást a térről. Folyton ugyanazt hangoztatva. Jönnek még emberek, és hallgatják, hogy néhányan igen hatásosan szögezik le a nyilvánvalót: az árus tojásai buggyantak.
Eközben nagyon elégedettek is lehetünk. Mondván, hogy milyen okosak, illetve milyen bátrak is ezek a felszólalók. Mert íme: kimondják, hogy a tojások büdösek. Igen ám, de lassan már harmadik napja korog a gyomrunk. Azt, hogy azokat a tojásokat nem tudjuk megenni, azt eddig is tudtuk. A nyilvánvaló újabb és újabb kinyilatkoztatása egy idő után inkább fárasztó, unalmas, de leginkább feleslegesnek kezd látszani. A kezdeti nagyon lelkes egyetértésünk lassan kifárad. Miközben még mindig hallgatjuk az egyre újabb, ugyanarra utaló megállapításokat, már sokkal jobban érdekelne az, hogy hol lehet jobb tojást kapni. Az éhség problémáját ugyanis nem igazán oldotta meg a lelkesedés. Lassan már az sem biztos, hogy mi a zavaróbb. Az, hogy büdös tojást akarnak ránk sózni, vagy az, hogy mindenki csak a nyilvánvaló tények leszögezéséig jut el. Anélkül, hogy elmondaná: hol van a jobb minőségű tojás. Ha már jobbat tojni nem tudunk. A végén begurulunk és felborítjuk az egészet. Minden csupa büdös lötty, és legalább levezettük a feszültséget. Amiről már azt sem tudjuk, hogy záptojásos figura miatt, vagy a sok mutogató miatt nagyobb.
Ámde! A valós problémát ez sem oldja meg, mert ettől még simán éhen halhatunk. Családostul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.