Szerző: JÁMBORANDRÁS
2017.02.27.
Vajon melyikünk volt a bugyuta? Az állambiztonsági szervezet, amely nem vette észre a rendszere összeomlását, vagy pedig én meg az a sok millió honfitársam, akik azt hittük, hogy a rendszer valóban összeomlott? - Kőszeg Ferenc a Népszabadságban
A Momentum előszedte az ügynökakták kérdését, jól is teszik! Tényleg felháborító, hogy Orbán Viktor azzal a Boross Péter volt miniszterelnökkel gyalogol be a kommunizmus áldozatainak emléknapjára, akit bár ‘56 után megbüntetett a rendszer, de ugyanakkor 1971-től a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatója volt, ami belügyes kapcsolatok és pártbefolyás nélkül elképzelhetetlen lett volna. És hát láttuk az elmúlt években, hogy a Fidesz, ígéretei ellenére, rendre leszavazta az LMP és a Jobbik javaslatait az ügynökakták valamilyen megnyitására.
Tisztán kéne látni ebben az ügyben.
Csakhogy ez az ügy nem választható le a titkosszolgálati rendszer ‘89-es átmentéséről és a magyar gazdaságnak az akkori állam szerint a Bokros-csomag megszorításainak összegénél csupán az elmaradt adóval nagyobb kárt okozó olajügyekről. Azokról a bűnügyekről, amelyek a rendszerváltás utáni eredeti tőkefelhalmozás alapjai voltak, és amelyek tőkéjéből utána a magyar gazdaság egyes szereplői legális vállalkozásukat kezdték. Ezt az egészet együtt kell vizsgálni az akkori politikai és gazdasági, alvilági és titkosszolgálati szereplők összefonódásaival.
Merthogy ezek az ügyek mind a mai napig befolyásolják a magyar politika alakulását. Az akkori szereplők mind a mai napig színen vannak. A Pintérek, a Vizoviczkik, a Portikok, akiket mind-mind azzal gyanúsítanak a pletykák, hogy ezeknek a bűnügyeknek a résztvevői voltak. És ők csak azok, akikről tudunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.