Szerző: Kabai Domokos Lajos
2017.02.19.
Pontosan így van – válaszoltam Amerikában élő ismerősömnek, akitől a poszt linkjét kaptam. Csakhogy a nyugati, s részben az orosz sajtó értékelésével ellentétben, a Kreml vezetői, s az állami televízióban megszólaló, Putyin politikáját magukénak valló közéleti szereplők mindig hűtötték a kedélyeket. Már amennyire jól ítélem meg ezt az orosz állami tévé napi közéleti műsoraiból, és az interneten általam olvasott, különféle orosz lapok cikkeiből. Ezek alapján az emlékezetemben úgy él: legfeljebb arról beszéltek a hivatalos álláspontot magyarázók, Hillary Clintonról már tudjuk, hogy konfliktuspárti, Donald Trump viszont tiszta lappal indul. De feltételezzük, hogy ő is az amerikai érdekeket fogja képviselni, mert mi mást. Úgyhogy az Ekho Moskvi publicistájának felismerése nekem nem meglepetés.
A cikkben többek között azt olvasom, hogy »az elmúlt szűk egy hónap teljesen eltemette a Kreml adminisztrációjának valamifajta reményét a „két deli legény” közötti különös viszony lehetőségével kapcsolatban«. Mert a szerző szerint alaptalanok voltak az orosz–amerikai viszony újrakezdéséhez fűződő ábrándok, a szankciók eltörléséhez, a Krím annektálásának elismeréséhez fűződő remények. Az USA-val való konfrontáció új szakaszának kezdetén áll Oroszország. Méghozzá olyan konfliktus előtt, amely keményebb lesz, mint volt az Obama-adminisztráció alatt. És annál is súlyosabb, mint amit Hillary Clinton megválasztása esetén éltünk volna meg – írja Andrej Illarionov. A moszkvai szerző szerint a Kreml, mindenekelőtt Putyin legdurvább hibája, hogy mindenféle módon, tevőlegesen is támogatta, sőt biztosította Donald Trump megválasztását. (Sic!) Nem zárható ki, hogy végül az új amerikai elnök a jelenlegi oroszországi rendszer sírásóinak egyike lesz, s úgy vonul be a történelemkönyvekbe, mint a különleges elterelő hadmozdulatok legjelentékenyebb képviselője...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.