TÖBB MINT SZAMÁRSÁG

DR. SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. Szüdi János
2017.02.20.

...Még senki nem számolta össze a most regnáló kormány által az ablakon kidobált pénzt, amelyet presztízsberuházásokba fektetett, luxuskiadásokra költött. Mint ahogy azt sem adta össze senki, hány forintot adott a kormány – minden törvényi kötelezettség és felhatalmazás nélkül – csak úgy, “barátságból” az egyházaknak, a határon túli szervezeteknek, a haveroknak, a haveri cégeknek. Arról sem készült összefoglaló jegyzék, hány forintjába került az országnak a közbeszerzés szabályainak tudatos kijátszása, a beruházások, beszerzések túlszámlázása. Ennek a kormánynak a számlájára kell majd írni a magánnyugdíj rendszerének kifosztását. Ennek a kormánynak a lelkén szárad az államosított közszolgáltatások lerohasztása. Ennek a kormánynak kell számot adnia azokról a károkról is, amelyek a nagy állami szolgáltató cégek adatai titkosításából erednek. Ennek a kormánynak kell majd elszámolnia a társasági adó elfecsérlésével. Ezt a kormányt terheli az előnytelen, több évtizedre szóló, az országot eladósító paksi szerződés aláírása. Lehetne még sorolni azokat a kormányzati döntéseket, amelyek nem az ország, hanem egy nagyon szűk csoport érdekeit szolgálják. Lehetne, hiszen sok, nagyon sok visszásság napvilágra került már. Cikkek, könyvek, riportok százai rögzítik, dolgozzák fel, hol, mikor, mely esetekben tűntek el, kerültek illetéktelen zsebekbe tíz-, száz-, ezermilliárdok. Ezekben az ügyekben eljárás, vizsgálat a lehető legritkább esetben indult. Ezek az ügyek közismertté ritkán váltak, hiszen a napvilágra került események az állam által fenntartott, finanszírozott, támogatott hírcsatornákon, sajtóban nem kaptak helyet. Ezért ezeket az ügyeket egy teljesen más állam, teljesen más vádhatóságának és valóban független bíróságának kell majd egyszer feltárnia, a jogállam Magyarországon történő visszaállítása után.

A hatalomnak egyszerű a dolga. Nem csak azért, mert a nyilvánosság erősen korlátozott. Nem csak azért, mert a megélhetésért küzdő több millió ember apátiáját nehéz áttörni, hanem azért is, mivel az ügyek jelentős része sokak számára alig vagy egyáltalán nem értelmezhető. A lába kelt, elpazarolt összegek nagysága a „kisembernek” felfoghatatlan. Az e tárgykörben megszületett irodalom nyelvezete az átlagolvasónak nehezen fogyasztható. Léteznek olyan kormányzati károkozások, amelyek feltárása különleges szakértelmet igényel, így még az átlagosnál is kevesebb figyelmet kap. Nem sokan tudják, hogy a közoktatás, benne a szakképzés rendszerének átalakításával, a tankönyvpiac felszámolásával, a korábbi Nemzeti alaptanterv felváltásával legkevesebb százötvenmilliárd forint uniós támogatás került a kukába. Amit – nem kizárt – egyszer vissza kell majd fizetni, ha az Unió ellenőrzi a partnerközpontú, nyitott, befogadó iskolarendszer kialakítására; a modern pedagógiai módszerek bevezetésére, a kompetencia alapú tananyag és tankönyvek kidolgozására; a térségi integrált szakképző központok létrehozására, a moduláris szakképzés tananyagának kidolgozására elfecsérelt összegeket. Az ország egyházi kézbe adása suttyomban folytatódik. Ennek azonnali költségvetési kihatása az egyházi közszolgáltatások állami finanszírozása. Jövőbeli költségvetési kihatása a felszámolt állami, önkormányzati ellátó rendszerek helyreállítása. Vajon hányan hallottak arról, hogy a zánkai gyermektábor tulajdonjoga – ez volt a rendszerváltás után megmaradt néhány, főleg gyermeküdültetési célokat szolgáló, talán legnagyobb és legértékesebb érő állami üdülő – teljesen ingyen átkerült az egyházi érdekeltségi körbe tartozó Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Közalapítványhoz. A gyakorlatban nincs állami, önkormányzati kézben gyermeküdülő. Az önkormányzatoktól elcsaklizott állami iskolák egy részének egyházi kézre juttatása után, megkezdődött az állami szociális intézményrendszer “egyházasítása” is. Egy frissen – 2017. február 3-án – megjelent kormányhatározatban a kormány utasítja a nemzetgazdasági minisztert arra, biztosítson többletforrást a 2017-ben az egyházi fenntartók által az államtól átvett szociális intézményi nyolcezer nyolcszáz harminchét férőhely biztonságos működtetéséhez. Utasítja továbbá arra is, hogy biztosítson többletforrást további, 2018-ban átvételre kerülő huszonegyezer ötszáz hatvanhárom férőhely működtetéséhez. Lehet, hogy a hajléktalanok ateisták?

Az idő jótékony múlása

A kormány tudatosan sulykolja a választókba: nincsen olyan politikai rendszer, amelyben ne lenne korrupció. Teszi ezt, mivel érdekében áll mindent, mindennel összemosni. Mindent, mindenkit befeketíteni. Tudják, a zavarosban lehet a legjobban halászni. Azt nem mondják ki: természetes, hogy a hatalmon lévők lopnak. Adnak a látszatra. Törvénybe foglalták: nem kell alkalmazni a közbeszerzés szabályait; nem kell befizetni a társasági adót, – titoktartási kötelezettség mellett –, át lehet utalni a kiválasztott kedvezményezettnek; közalapítványra lehet bízni a közpénzek elosztását, felhasználását; a kormány korlátlan felhatalmazását a költségvetés pénzeivel történő szabad gazdálkodáshoz.

Mára természetessé vált: a hatalom birtokosai közpénzből alapozzák meg családjuk jövőjét, jólétét. Lerakják a családi vagyon alapjait. Joggal mondható: a legjobban kamatozó hosszú távú befektetés a Fidesz tagdíj befizetése. A proletárdiktatúra állami- és pártvezetői joggal méltatlankodhatnának. Ők a politikai hatalmukat a tulajdonszerzés, a befektetés, a vállalkozás – általuk történő – korlátozása miatt, majdnem a rendszerük bukásáig nem tudták gazdasági téren kamatoztatni. A maiak tanultak a Rákosi-rendszer hibáiból. A hatalomszerzés technikáit alkalmazzák. Az államosítást azonban klientúra építésre használják...

ITT OLVASHATÓ