Szerző: Dr. Szüdi János
2017.02.03.
Miután a hatalmon lévő pártok úgy kaptak megbízást a választóktól, hogy nem készítettek választási programot, miután a mai kormány úgy látja el feladatát, hogy nem készített kormányprogramot, a napi politikai érdekek határozzák meg a közpénzek sorsát. Súlyos felelősség terheli ezért az országgyűlés minden tagját. Súlyos felelősség terheli azokat az országgyűlési képviselőket, akik támogató szavazatukkal lehetővé tették, hogy egyetlen nap alatt törvény születhessen. Akik támogató szavazatukkal lehetővé tették a bevételek kivonását az adófizetési kötelezettség alól. Akik támogató szavazatukkal hozzájárultak a közbeszerzés szabályainak kijátszásához. Akik támogató szavazatukkal korlátlan felhatalmazást adtak a kormánynak a költségvetés fejezetei közötti átcsoportosításra, a közpénzek kormány által meghatározottak szerinti elosztására, a közpénzek felhasználásával összefüggő adatok titkosítására.
A közpénzek elosztása – “normális esetben” – az Országgyűlés dolga. Erre minden évben sor kerül, az ország következő évi költségvetését meghatározó törvény elfogadásával. A költségvetés összeállítása és elfogadása az Országgyűlés legnehezebb és legfontosabb feladata. Ennek során az országgyűlési képviselők végiggondolják, milyen célokra, s mennyit adnak a rendelkezésre álló állami bevételekből. Az elosztásnak az állam működését, az állami közfeladatok végrehajtását, az állami célkitűzések megvalósítását kell szolgálnia. A különleges feladat megoldásához korábban különleges tárgyalási rend kapcsolódott, melyet az Országgyűlés korábbi, 2014-ben hatályon kívül helyezett Házszabálya tartalmazott. Ennek lényege, hogy ezt a törvényt több fordulóban, több hónapon – szeptembertől-decemberig – keresztül tárgyalta az Országgyűlés. Az első fordulóban elfogadták a fejezeti főösszegeket. A második fordulóban az adott feladatokhoz rendelt forrásokat osztották szét konkrét feladatokra. Ez a megoldás többhetes tanácskozásokat tett lehetővé, egyeztetésekkel, megállapodások megkötésével, a lehetőségek mérlegelésével. Több ezer – kormánypárti és ellenzéki oldalról – benyújtott képviselői módosító indítvány elbírálásával. A költségvetési törvény megvitatásával egy időben került sor a bevételi oldal – az adók és mértékük – szükség szerinti módosítására.
Ezek a folyamatok nyilvánosak, nyomon követhetők, az érdekeltek által megismerhetők és az országgyűlési képviselőkön keresztül befolyásolhatóak voltak. Mára a költségvetés elkészítése bohózattá silányult. A 2017. évi költségvetési törvényjavaslatot 2016. április 26-án nyújtották be az Országgyűlés részére, és június 24-én már ki is hirdették. A benyújtás időpontjában az adott év, és a következő év gazdasági folyamatait csak megjósolni lehetett. Nem voltak ismertek az előző évi zárszámadás adatai sem. Így a valóságos tervezéshez szükséges információk nem állhattak rendelkezésre. Az adótörvények módosítására 2016. novemberében került sor. A költségvetési törvényt néhány napos vita után fogadta el az Országgyűlés. Módosító indítványt – több mint ezret – az ellenzék adott be. Ezeket elutasították a kormánypárti képviselők. Ők viszont kevesebb mint ötven módosító indítványt adtak be. Miután az elfogadott költségvetési törvénynek szinte nincs olyan tétele, amelyhez a kormány – a költségvetésről szóló törvényben és az államháztartásról szóló törvényben biztosított felhatalmazás alapján – ne nyúlhatna hozzá: az Országgyűlés a gyakorlatban átadta a költségvetés feletti rendelkezés jogát a kormánynak.
A kormány nem tétlenkedik
Aki veszi a fáradságot és belép a Magyar Közlöny interneten elérhető oldalára, rövid idő alatt meggyőződhet arról, hogy 2016. december utolsó két hetében több 100 milliárd forint került szétosztásra kormányhatározatokkal. A kormányhatározatok számos esetben törvényi felhatalmazást sem tartalmaznak a határozat kiadásra. A Kormány december közepén egyházi fejlesztésekre több mint 121 milliárd forintot utalt ki. A kormány több 10 milliárdot juttatott a határon túli egyházaknak és más baráti magyar szervezeteknek. Jutott pénz bőven sportcélú programokra, beruházásokra, kebelbaráti városok fejlesztésére. A kormányzati döntéseknek nincsen törvényi “lába”. Nem alapozzák meg országgyűlési döntések, programok, tervek. Ezek a kormányhatározatok teljesen önkényesen határozzák meg a támogatandó szervezeteket, célokat és összegeket. Ezeknek a kormányzati döntéseknek nincsenek korlátjai. Nincs olyan szervezet, amelyik megkérdezné a kormányt, miért annak adott, miért arra célra, miért annyit összeget.
A kormány nem tétlenkedik
Aki veszi a fáradságot és belép a Magyar Közlöny interneten elérhető oldalára, rövid idő alatt meggyőződhet arról, hogy 2016. december utolsó két hetében több 100 milliárd forint került szétosztásra kormányhatározatokkal. A kormányhatározatok számos esetben törvényi felhatalmazást sem tartalmaznak a határozat kiadásra. A Kormány december közepén egyházi fejlesztésekre több mint 121 milliárd forintot utalt ki. A kormány több 10 milliárdot juttatott a határon túli egyházaknak és más baráti magyar szervezeteknek. Jutott pénz bőven sportcélú programokra, beruházásokra, kebelbaráti városok fejlesztésére. A kormányzati döntéseknek nincsen törvényi “lába”. Nem alapozzák meg országgyűlési döntések, programok, tervek. Ezek a kormányhatározatok teljesen önkényesen határozzák meg a támogatandó szervezeteket, célokat és összegeket. Ezeknek a kormányzati döntéseknek nincsenek korlátjai. Nincs olyan szervezet, amelyik megkérdezné a kormányt, miért annak adott, miért arra célra, miért annyit összeget.
Mára teljesen természetessé vált az is, hogy egy állami beruházás költsége jócskán meghaladja az eredetileg tervezett összeget. A 2017-ben megrendezésre kerülő “vizi” világbajnokságra – sajtóinformációk szerint – az eredetileg bejelentett összeg tízszeresét költötték már el. Mellesleg a beruházásért felelős személy kormányfői “vállveregetésben részesült”, amikor kénytelen volt átadni a helyét az úszó szövetség élén. “Vigaszdíjként” továbbra is egyik felelőse maradt a vízi világbajnokság előkészítésének. Természetessé vált az is, hogy állami beruházások estében a közbeszerzés számos garanciális előírását nem kell alkalmazni. Például a “vizi” világbajnokság egyes létesítményeinek építtetőjét a kormány jelölte ki.
Lehet-e tisztességes a hatalom gyakorlása, ha eredményeképpen sok 100 milliárd forintot átláthatatlanul, önkényesen, ellenőrizhetetlen módon osztanak szét, engednek át politikai partnereknek? Nem! Lehet-e tisztességes a hatalom gyakorlása, ha nem garantálja a közpénzek legoptimálisabb felhasználását? Nem! Lehet-e a hatalom tisztességtelen gyakorlóira bízni az ország sorsát? Lehet, de nem szabad!
Vajon hogy merte megtenni a miniszterelnök, hogy saját szakállára, törvényi felhatalmazás nélkül borítékba rakatott közel 30 milliárd forintot, étkezési utalványok formájában? A miniszterelnöki bejelentés alapján a nyugdíjasoknak szétosztott Erzsébet-utalványok útvonala nyomon követhetetlen. Sem a borítékolást, sem a borítékból való kivételt nem lehet hiteles módon bizonyítani, számszakilag elszámolni. Vajon hogy merte megtenni a miniszterelnök, hogy közel 400 millió forintot kidob az ablakon? Ennyibe kerül körülbelül a 32 ezer külföldön élő magyar állampolgárnak elküldött, Magyarországon felhasználható étkezési utalvány. A borítékolás megtörténte és kibontása ebben az esetben is csak fikció. Annak pedig, hogy valaki hazautazzon Orbán kegyéből megvacsorázni, legalább annyi az esélye, mint az utazás elmaradásának. A válasz egyszerű. Nem fél attól, hogy az elkövetett bűncselekmények elévülési idején belül kormányváltásra, a legfőbb ügyész menesztésére kerül sor. Esetében pedig szóba jöhetnek olyan tényállások is, amelyeknél ez az idő 20 év. Horthyt Sztálin mentette meg a nürnbergi felelősségre vonástól. Lehet, hogy ez az alapja az erősödő orosz-magyar barátságnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.