TISZTESSÉG ÉS HATALOM

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Szüdi János
2017.01.28.

Ruszkik haza! Süvöltötte a mikrofonba egy vékony dongájú, szakállas fiatalember 1989-ben a Hősök terén. Kivonultak. Ez az ember ma, jócskán megterebélyesedve, megőszülve, Magyarország miniszterelnökeként újra szélesre tárta a kapukat előttük. Erősíteni kell a kapcsolatokat minden áron. Miért? Oroszország adott már menedéket száműzött magyar miniszterelnöknek! Ez része a megbonthatatlan orosz-magyar barátságnak. Rákosi száműzetésben, Krasznodarban töltötte élete utolsó éveit. Valahova menni kell neki is, ha kiderül, hogy aranyból készültek a csapok az új miniszterelnöki rezidenciában.

A mai hatalom nem is takargatja valóságos természetét. Esze ágában sincs azt a látszatot kelteni, hogy tisztességes. Éppen ellenkezőleg, mindent megtesz annak érdekében, hogy a napnál is világosabbá tegye, döntéseinek meghozatalakor a tisztesség nem mérlegelési szempont. Lehet-e tisztességes hatalomról beszélni? Lehet-e a hatalom tisztességes? Nyugodtan lehet a válasz: nem! Nem! Hiszen a hatalom önmagában nem létezik. A hatalom, elvont fogalom. Sem ilyen, sem olyan nem lehet. A hatalom akkor válik kézzelfoghatóvá, amikor gyakorolják. Amikor a hatalmat gyakorolják, akkor derül ki, hogy tisztességesen vagy tisztességtelenül. A hatalom gyakorlása szintén elvont fogalom. Az emberek túlnyomó többsége nem töri a fejét azon, ki, mit, hol, miért tesz, nem tesz valamit. Az emberek túlnyomó többsége soha, vagy igen ritkán találkozik a hatalom gyakorlójával. Az emberek túlnyomó többsége csak annyit érez: élete, sorsa jobbra, rosszabbra fordul, esetleg nem változik semmi. Nem tudja, nem érdekli ennek oka. Ebből a pontból elindulva lehet megkeresni a határát a hatalom tisztességes gyakorlásának. Mert nem szükségszerű, hogy a hatalom gyakorlása átláthatatlan, zavaros, érthetetlen folyamat legyen.

Még a látszat sem csal

Ha a hatalom gyakorlását úgy fogjuk fel, mint lehetőséget a létező megoldások közötti választásra, s a kiválasztott megoldás végrehajtására, akkor már csak azt kell vizsgálni, miképpen zajlik le a kiválasztás folyamata és a döntés végrehajtatása. Ebből világossá válik a hatalom gyakorlásának természete. Minél többen ismerik a választási lehetőségeket, a lehetséges megoldások mellett és ellene szóló érveket, minél többen nyilváníthatnak véleményt, vehetnek részt a döntés előkészítésben, követhetik nyomon a végrehajtást, s láthatják annak eredményét, annál tisztességesebb a hatalom gyakorlása. Minél tisztességesebb a hatalomgyakorlás, annál nagyobb az esélye a meghozott döntések elfogadásának, önkéntes és eredményes végrehajtásának. Minél tisztességtelenebb a hatalom gyakorlása, annál valószínűbb, hogy a döntések végrehajtását erőszakkal kell kikényszeríteni. Ehhez a hatalom rendelkezésére áll az ügyészség, a bíróság, a közigazgatás, a rendőrség, a fegyveres és rendészeti szervek.

Ezeknek az állításoknak a tükrében vizsgálva helyzetünket, az eredmény több mint lehangoló. Egyetlen, de az ország és az itt élők sorsát tekintve talán a legfontosabb kérdéskört, a közpénzekkel való gazdálkodást elemezve megállapítható: az ország sorsát meghatározó döntések úgy születnek, mintha azokhoz az itt élőknek semmi köze nem lenne. Mintha nem az itt élők bőrére születnének. Sokszor még a döntéseket sem lehet pontosan megismerni, mivel nem nyilvánosak: titkosítják a lényeget, egy vagy több emberöltőre. Sokszor a nyilvánosságra hozott döntéseket elrejtik más, érdektelen információk közé. A nyilvánosságra hozott döntések valóságos indokai és lehetséges következményei elvesznek a félrevezető politikai nyilatkozatok között. Valójában a nagyközönség azt sem tudja, ki, s hol hozza meg a döntéseket. Általában a miniszterelnök – ma még - egyes szám első személyben, saját ötletként jelent be nagy horderejű döntéseket úgy, mintha nem lenne az országnak kormánya, parlamentje, úgy, mintha a saját és nem a köz pénzét osztogatná, úgy mintha a saját, s nem az itt élők sorsa felett rendelkezne...

ITT OLVASHATÓ