Szerző: L. Ritók Nóra
2017.02.02.
Mélyszegénységben élő családok és gyerekek esélyteremtésével foglalkozó civil szervezet az Igazgyöngy Alapítvány, melynek a vezetője vagyok. 1999 óta dolgozunk az egyik leghátrányosabb helyzetű kistérségben, a Berettyóújfalui Járás falvaiban. Korábban csak az oktatásban, nyolc éve a szociális munka területén is próbálkozunk változást generálni a leszakadó társadalmi csoportok életesélyeinek javításáért. Komplex modellfejlesztésünknek része a kríziskezelés is, amit különböző típusú támogatások segítségével végzünk.
Sokat tanultunk ez idő alatt az adományozásról. Mindkét oldal helyzetét, szándékát, hibalehetőségeit megismertük már. Látjuk a jó szándékot, az elvárásokat, megtapasztaltuk ennek az egésznek a vadhajtásait is. Tagjai vagyunk civil hálózatoknak, van képünk az országos lefedettségről is. Üdvözítő, hogy a szegénységgel arányosan nő a szolidaritás is az emberekben, ám az is világosan látszik, hogy az adományozási kultúránk mennyire zavaros képet mutat.
Az a problémahalmaz, ami a szegénységben élő, vagyis a fogadói oldalt jellemzi, rendkívül bonyolult, sajátos, átörökített szocializációval terhelt. Ennek fontos jellemzője az ún. tanult tehetetlenség, a maguk erejébe vetett hit hiánya, az elvárás, hogy a problémákat oldja meg más helyettük, mert ők, helyzetüknél fogva képtelenek rá.
A rosszul irányzott adományozás azonban könnyen segíti ennek az állapotnak a kialakulását, fenntartását, így a segítő szándék a nyomorúság konzerválásának eszköze lehet. „Csak” adni, kielégíteni a szükségleteket, önmagában nem segít. Úgy kell szervezni, hogy az lehetőséget adjon a változásra is. Az Igazgyöngy a „fejlesztő” segítségnyújtás híve. Persze ez nem egyszerű. Hiszen tudjuk, hogy számos esetben muszáj azonnal segítséget adni, a krízishelyzetek jellemzője, hogy azonnali megoldást igényelnek, nem mérlegelhetjük, hogy vajon önerőből mire lenne képes az illető, nem elemezgethetjük, vajon miért nem tette meg korábban, amit kellett volna.
Legnehezebbek azok a helyzetek, mikor a gyereken kellene azonnal segíteni, ugyanakkor látjuk, a szülők viszonyulása nem megfelelő. De lehet-e segíteni a gyerekeken a családok nélkül? Nyilván nem. Mi pl. óriási munkát fektetünk abba, hogy komplexen kezeljük a problémát, és minden hatást igyekezzünk úgy koordinálni, hogy a következő krízishelyzetek elkerülhetők legyenek, és a helyzet pozitív irányba mozdulhasson el.
Talán ebből is látszik, hogy az effajta, változást gerjesztő segítségnyújtás mennyire összetett feladat, és az is, hogy az adományok legjobb felhasználásához nélkülözhetetlen a terepen dolgozó, a viszonyokat, helyzeteket jól ismerő segítő szervezet, intézmény jelenléte. „Ismeretlenül”, a jószerencsére bízni a segítség teljesülését kockázatos dolog. Volt már olyan, hogy magát az uzsorást, vagy az adományokkal üzletelő személyt támogatott egy jószándékú adományozó, mivel nem volt helyi ismerete, és a facebookon terjedő segítségkérések igazságtartalmát távolról nehéz megítélni.
De a másik oldal sem egyszerűbb. A többségi társadalomban leginkább a 19. századi szegénységkép él, amiben a fogyasztói társadalom hatásai nem értelmezhetők. A „tisztes szegénység” ideáját keresik sokan, a nagyszülői generációk spórolását, viszonyulását keresik a mai szegénységben is. Számtalan kérdés merül fel ezen az oldalon, elvárásokkal, pl. miért válogat? miért nem kell a divatjamúlt holmi? miért vágyakozik mobiltelefonra, mikor szegény? minek iszik kólát, kávét? miért nem köszöni meg rendesen? stb.
A jó szándék hamar elégedtelenségbe csap át, és sokszor a sztereotípiákat erősíti az adakozókban. No és persze más gondok is vannak. Az adományozói oldal nem ismeri a logisztikát, amivel az adományok célba juttathatók. Nem látják a segítségnyújtás sokrétű lehetőségeit. Sokan nem érzik a lomtalanítás és az adományozás különbözőségét. Az adományozás kampányszerű. Vannak, akik a magukban felépített „meseszerű” történetet szeretnék kivitelezni, a szegényeken való segítés sikeres, megható történetét, ám a valóságban ezek értelmezhetetlenek. Mások saját nárcizmusukkal nem tudnak mit kezdeni ebben az egészben.
Szóval, mindkét területen sok az elgondolkodtató, értelmezésre váró dolog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.