Szerző: Szelestey Lajos
2017.02.28.
A sajtószabadság mellett érvelő cikkében Magyarországot hozta fel az egyik ellenpéldaként a Springer elnöke, aki azért szólalt meg, mert Törökországban őrizetbe vették a kiadóhoz tartozó konzervatív Die Welt helyi tudósítóját. Mathias Döpfner hangsúlyozza, hogy szükség van a jó, független és kritikus újságírásra, és a gondolat, a művészet és a sajtó szabadsága remélhetőleg kellemetlen a hatalmasságok számára. Ám a demokrácia erői mindenütt meggyengültek, előretörtek a populisták, az alig-demokraták és a diktátorok, akik megvetik és a megfélemlítésre használják az intellektuális szabadság korlátozását. Orbán Viktor pl. az új médiatörvénnyel fojtogatja az újságírást, újraállamosítja a kortársi képzőművészetet, illetve a múzeumokat. De orosz mintára ugyanez megy Lengyelországban is. Trump személyében a világ legbefolyásosabb demokráciában bukkant fel a legfelső helyen a bíráló sajtó ellenfele. Ezek után már csodálkozni sem lehet a török államfő módszerein. Ám a felháborodás hatalmas volt a világban Ankara eljárása miatt, függetlenül az ideológiai-politikai határoktól. Pontosan ilyen félelem nélkül kell fellépni az önkény, a tekintélyelvűség ellen. A tiltakozás persze nem érdekli az orosz, a kínai és a török kormányt, de nagyon is fontos a nyílt társadalom hívei számára. Mert ahol először elveszik a művészet és a sajtó, tehát a gondolat szabadságát, csak azért mert az egyvalakinek nem tetszik, ott előbb vagy utóbb embereket is bezárnak. A török bíró ítélete ezt tanúsítja.
New York Times
Paul Krugman nem csak jogosnak, hanem alapvetőnek nevezi, hogy mekkora felháborodás kíséri a nacionalista amerikai kormányzat hatalomátvételét, mert úgy gondolja, hogy az az utolsó esély a demokrácia megmentésére, miután a republikánusok a jelek szerint el vannak szánva arra, hogy fedezik az elnököt, bármit csinál is az. A Nobel-díjas közgazdász szerint ez még akkor is így van, ha a fehér munkások, Trump fő támogatói nemigen törődnek a tiltakozáshullámmal. És ez mindaddig így is marad, amíg ki rá nem jönnek, hogy az elnök ígéretei hazugságok voltak. De már ébredeznek a diplomás szavazók, akiket a kampány során Hillary Clinton ügyében megtévesztett a sajtó és az FBI. A düh jól jöhet jövőre, amikor részlegesen újjáválasztják a Képviselőház tagjait, mert a demokraták visszavehetik a többséget.
Egyértelmű, hogy Trump szívesen lenne autokrata és ebben a republikánusok készséggel segítenek neki. Így nagyon is félő, hogy az Egyesült Államok azon az úton halad, mint Magyarország, amely papíron demokrácia, ám a gyakorlatban tekintélyelvű rendszert honosított meg. Ehhez az állam hatalmát használja fel, hogy megfélemlítse a civil társadalmat. Terrorizálja és megvesztegeti a médiát, hogy az a hatalmon lévő klikk nettó propagandaszerve legyen. Az üzleti életre nyomást gyakorol, hogy az jutalmazza meg a klikk barátait és büntesse meg az ellenségeit. Független szereplőket együttműködésre kényszerítenek, illetve elhallgattatnak. Ám a felháborodott tömeg visszaszoríthatja a korrupt kormány befolyását. Meg kell védeni a civil társadalmat és ezt táplálnia kell a jogos indulatnak. Amikor sem az elnök, sem Kongresszus-beli szövetségesei nem mutatják semmi jelét, hogy tiszteletben tartanák az alapvető értékeket, a felzúdult nyilvánosság az egyetlen fegyver ez ellen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.