Szerző: Szelestey Lajos
2017.02.24.
1. Az egyik legtekintélyesebb amerikai újságíró higgadtságra inti Európát, mert a politikai közép még felülkerekedhet. Fareed Zakaria, aki annak idején megalkotta az illiberalizmus fogalmát, azzal érvel, hogy a populizmus ugyan magabiztosan nyomul, de már szervezkednek az ellenerők. Franciaországban pl. jó esélye van, hogy Marcon lesz az elnök, mert kívülálló, reformer és karizmatikus, márpedig ezek a tulajdonságok sokkal fontosabbak, mint az ideológia. Az elemzések azt tanúsítják, hogy a választók először zsigerből döntenek a politikai szimpátiáról és csak után foglalkoznak a kiválasztott politikai nézeteivel. A fejlett világban az emberek változást akarnak, a jelenlegi vezetést korruptnak, bénultnak és a valóságtól elrugaszkodottnak tartják. A nagy pártok a legtöbb helyen hanyatlanak.
Ebbe a helyzetbe robbant bele a populizmus, ám a világot, amely sokféle és toleráns, egyre szorosabb szálak kötik össze, és ezzel százmilliók tisztában is vannak. Főleg a fiatalok közül. Németországban Merkel legnagyobb vetélytársa, Schulz még inkább Európa-párti, kozmopolita és globalista. De ettől persze még számot kell vetni a bevándorlás keltette gondokkal. Ám a közép ezzel együtt nyerhet, Európa nem okvetlenül megy végig a jobboldali nacionalizmus útján, elhagyva az uniót, a Nato-t és a nyugati értékeket. Sok múlik azonban az Egyesült Államokon. Ha Washington bátorítja a fő nyugati intézmények és ideálok lebontását, akkor összeomolhat a Nyugat. Ez esetben azonban saját maga okozza a baját, amely könnyen lehet végzetes.
2. Egy Amerikában dolgozó szlovák elemző szerint Szlovákiának már megvolt a maga Trumpja, ám sikerült legyűrni. Dalibor Rohac, aki az American Enterprise Institute kutatója, kiemeli, hogy Meciar ugyanolyan módszereket vetett be, mint a mostani amerikai elnök, mégis ki tudták billenteni a hatalomból. Először is mert főleg az idősekre támaszkodott, az a bázis pedig lassan, de biztosan fogyatkozik. Másodszor hatékony ellenzék alakult ki a jogállam és annak érdekében, hogy az ország őrizze meg helyét az európai demokráciák között. Ehhez az érintett pártoknak túl kellett lépniük a megosztottságon, a belterjes vitákon. Végül pedig sokat számított a nemzetközi elutasítás, Pozsonytól elidegenedtek a szomszédai, Brüsszellel és Washingtonnal egyetemben. Az EU és az USA határozottan fellépett Meciar túlkapásaival szemben, mind a demokrácia megsértését, mind a magyar kisebbséget illetően. Az ország kimaradt a Nato első bővítési köréből és félő volt, hogy még jó darabig nem kerül be az unióba sem.
A Dzurinda-kormány azután megfordította a dolgokat. De azért Meciar szelleme továbbra is kísért, akár a jogállamról, akár a korrupcióról van szó. A hatalmon lévők még ma is érinthetetlennek érzik magukat, amihez segédkezet nyújt az igazságszolgáltatás egy része. Mindez azt tanúsítja, hogy a liberális demokrácia intézményeinek erősítéséhez sokkal több kell, mint a feltörekvő tekintélyelvűek fékentartása. El kell érni, hogy az emberek úgy tekintsenek a demokratikus kormányokra, mint amelyek törvényesek és valóban szavatolják az olyan, alapvető dolgokat, mint az igazság és biztonság. De a lényeg, hogy meg lehet verni a lopakodó tekintélyelvű rendszert, még egy sérülékeny társadalomban is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.