Szerző: Szelestey Lajos
2017.02.19.
Miközben Moszkva nyomul, az USA szövetségesei aggódva tekintenek Trumpra, hogy magyarázza meg, akkor mi is van most. A cikk az Európáért vívott harc új fejezetének bizonyítékát látja abban, hogy Oroszország puccsal igyekezett meghiúsítani Montenegro csatlakozását a Nato-hoz. Putyin próbálja újjáépíteni a birodalmat. Ennek érdekében destabilizálni akarja a kormányokat egy sor kelet-európai országban, illetve szövetségre kíván lépni a nacionalista, unióellenes erőkkel a franciáknál, németeknél, magyaroknál és másutt. Az új amerikai vezetés viszont azon tanakodik mindeközben, megkösse-e a nagy megállapodást a Kremllel, vagyis engedje meg, hogy Kelet-Európa ismét orosz érdekövezet legyen, cserében viszont megkaphatná Putyin támogatását az Iszlám Állam elleni harchoz, dolgozhatnának a nukleáris robbanófejek számának csökkentésén, azon kívül az orosz fél közreműködhetne Kína féken tartásában. A védelmi és külügyminiszter ezt egyértelműen ellutasítja és támogatja őket az egész külügyi apparátus, mert a nemzetközi szövetségeket a stabilitás biztosítékának tekinti a világban. Ugyanakkor erősen kérdéses, mit nyerne az USA a megállapodással
Putyin igyekszik alternatívát kínálni a liberális világrenddel szembe: a nacionalizmus erőteljes változatát. Trump beiktatása után Budapestet választotta úti célpontnak, miután barátja, Orbán Viktor megígérte, hogy illiberális demokráciát csinál országából, nagyrészt az orosz modell alapján. De vannak hívei az orosz államfőnek a földrész nyugati felén is, így Le Pen Franciaországban, az AfD a németeknél. A kérdés, hogy Trump be akar-e szállni ebbe a parádéba. Egy fehér házi illetékes szerint az elnök kész nagy léptékű engedményekre. Úgy tudni ugyanakkor, hogy nem kérik ki a titkosszolgálatok véleményét az ügyben, miközben az elnök rögtönöz. A Bannon vezette új Stratégiai Kezdeményezés Csoport önállósította magát, bár látja a Putyin oldaláról jelentkező veszélyeket. Ám Trump maga még nem döntött a hogyan továbbról. De nagy ellenállásra kell felkészülnie saját pártja részéről is az esetleges oroszbarátság miatt, a kormányzat pedig megosztott. Viszont az elnök hírek szerint nem vesz tudomást arról, hogy Moszkva másutt is igyekszik beleavatkozni a belügyekbe és ez riasztó a sok millió európai számára.
NZZ
A lap szerint tévedés azt gondolni, hogy a Balkán épp olyan lőporoshordó, mint egykor volt. A térség sokkal inkább a viharos világpolitika játékszere lett, a veszély kívülről fenyegeti. A belső stabilitást azonban nem szabad összekeverni a jogállammal, a demokráciával és a jóléttel. Errefelé az orosz irányított demokrácia egy sajátos válfaja fejlődik ki: vagyis választott vezetők átveszik az államot és annak intézményeit, és azokat kliensrendszerben működtetik. Ám míg belül önkényesen alakítják a dolgokat, addig kifelé arra törekszenek, hogy kiszámíthatóak maradjanak. Ennek iskolapéldája a szerb miniszterelnök, aki folyamatos választási kampánynak tekinti a politikát és kénye-kedve szerint vetít ellenségeket a falra. Viszont a regionális politikában megbízható partnernek bizonyul, amin belül a legfontosabb, hogy a nyugat kívánságának megfelelően lezárja a Balkánt.
De a térség más államaiban is gyökeret vert az illiberális demokrácia sajátságos és stabil változata, amihez Orbán Viktor szolgáltatta a példát. Erre sok, jól képzett fiatal úgy reagál, hogy szedi a sátorfáját és kivándorol, ahelyett, hogy harcolna a változásokért. Ily módon rengeteg jó embert veszít a civil társadalom és a gazdaság. Ám ezzel együtt nő a destabilizálódás veszélye, annál is inkább, mivel Berlin és Budapest gyakran egymással szöges ellentétben álló követeléseket támaszt. Nemcsak a migrációt, hanem pl. a civil szervezeteket illetően is. Németország továbbra is az NGO-k támaszaként tekint a Soros-alapítványra, Orbán ellenben felforgató csoportnak tartja, amelyet meg kell regulázni. És akkor még ott van Oroszország is, amely igyekszik megakadályozni Montenegro Nato-felvételét, meg a Trump körüli sok bizonytalanság. Mindez visszahat a térségre, ahol egyelőre távolinak tűnik az uniós tagság, így viszont fokozódhat a Nagy-Albánia, Nagy-Szerbia veszélye. Egy pár komikus már jó 25 éve úgy ábrázolta a helyzetet, hogy az európaiak egymásnak esnek, a délszlávok viszont falat építenek, hogy megvédjék magukat. Mármint hogy ezek a bolondok nehogy benyomuljanak és új viszályt gerjesszenek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.