SZÁZHUSZONKILENC NYUGDÍJAS

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2017.02.24.

A Magyar Posta – így húsvéthoz közelítve – közzétette diadalmas jelentését, hogy milyen klafán kézbesítette karácsonykor a nyugdíjasok számára odahányt szavazatszerző Erzsébet-utalványokat Sajóbábonytól Szváziföldig bezárólag. Kiderül a végelszámolásból, hogy uszkve harminchétezer cetli és kísérő hülyelevél nem ért el céljához, az alábbi bontásban.

Mintegy hat és fél ezren már csak a nagy égi óceánon vehették volna át miniszterelnök úr személyes ajándékát, harmincegy ezret pedig sehol nem leltek, pedig keresték őket mindenütt. De nem néztek be a hidak alá, az erdők mélyire vagy a patakok partjára, sem az aluljárók mocskába, ahol pedig sok esetben sikeres lehetett volna a művelet, ha jól odafigyelnek.

És az összegzés végén van itt nekünk egy különös tétel, igaz apró, mégis jelentőséggel teljes maroknyi csoport, ellenálló vagy partizán, akik így szerepelnek a kimutatásban: „átvételt megtagadta”. Ők százhuszonkilencen vannak, élnek, és állanak ellen a gonosznak kies hazánkban, aki karakánokat jó volna személyesen ismerhetni, és tanulni tőlük vitézséget és formát az ellenzéki padsorokban pöffeszkedő jóllakott képviselő elvtársaknak is, bizottsági tagságuk közepette pláne.

Viszont erre mód, ugye, nincsen. Mégis kíváncsi volna az ember a metódusra, miként zajlik az ilyen forradalom. Ha mondjuk, jóban van a postásával a szépkorú delikvens, akkor azt mondja a zöld ruhás embernek: „Na, ne szórakozzon velem Józsi, én ezt a szart át nem veszem.” Ha hevesebb a vérmérséklete neki, akkor netán: „Vigye a francba, vagy dugja föl magának esetleg a Viktornak!” – Pedig a kézbesítő bácsi/néni egészen bűntelen ebben a galád ügyben...

ITT OLVASHATÓ