SOROS

ÉLET ÉS IRODALOM ONLINE
Szerző: Konrád György
2017.02.10.

A nyolcvanhét éves Soros Györgyöt Magyarország nagy jótevői közé sorolom. Ugyanazt tette, mint Széchenyi István: a saját vagyonából sok kiváló intézményt alapított a magyar hazában, amely olyannyira vonakodott az ő hazája is lenni, hogy majdnem meg is ölte, de mikor Gyuri a gyilkolási előkészületet, nagyjából úgy, mint én, túlélte, kamaszkorában úgy döntött, hogy nem akar olyan földön élni, ahol ilyesmi előfordulhat, ahol az ember kiszolgáltatott, és nem rendelkezhet szabadon önmagával. 1948 táján, amikor Magyarországon rövid szünet után a nemzeti szocialista bőrkabátos, fiatal férfiakat a kommunista-szocialista bőrkabátos, fiatal férfiak váltották fel, az apjától kapott tíz dollárral fölszerelkezve nekivágott a nagyvilágnak. A rokonok nem segítették, fölvették viszont a kiváló London Scool of Economics egyetemre, ahol arra készült, hogy filozófussá legyen. A magyar zsidó emigráns Karl Popper volt az egyik professzora, s a tanári ítélet szkeptikus volt, nem hitte, hogy diákjából filozófus lesz. Soros makacs volt, ő mégis az lesz, de nem az egyetemi kiválóság jogán. Alapeszméjét azonban Poppernek köszönhette, életrajza alapján nem volt híve a zárt társadalomnak, annál inkább szerette a nyílt társadalom eszméjét. De hogy ennek a gondolatnak tere legyen, annak intézményi feltételei vannak, segíteni kell a tanulást, a gyógyulást, a tehetségeket, és ahhoz a támogatottaknak is, neki magának is meg is kell élnie. Alapos tájékozottsággal és szerencsés intuícióval Soros a New York‑i tőzsdére ment, és jól játszott. A világ legnagyobb pénzmenedzsere, olvastam róla a Wall Street Journalban, és a nagy filantrópok, segítő emberbarátok között is kimagasló. Másológépek, könyvek, ösztöndíjak érkeztek Kelet-Európába, leginkább talán Magyarországra fiatal értelmiségiekhez, amelyek lehetővé tették, hogy a címzettek dolgozhassanak, tanulhassanak és publikálhassanak. Adakozásából a legszegényebbeknek, a faluszéli elesetteknek, a testi ínségben vándorló menekülteknek is jutott. Az ő jóvoltából létező alapítványok és tanintézetek a nyílt gazdálkodás alapján közzéteszik honlapokon, hogy milyen összeget kaptak tőle, és mire költötték azt. Bár ilyen nyíltan gazdálkodnának azok az államok is, amelyeknek a fennhatósága alatt élnek a segítségben részesülő európai polgárok, akiket többnyire azért kellett segíteni, mert az államuk nem tette ezt. Ha civilek, más szóval független polgárok támogatnak határon innen és túl más civil embertársakat, akik erőszak nélkül kívánnak emberséges és nyílt viszonyokat kifejleszteni hazájukban, afölött a kormányoknak semmilyen jogon nincsen felsőbbsége. Őszinte nagyrabecsülésemről biztosítom bármely magyar polgártársamat, ha van olyan, aki a saját tehetősségéből megközelítően annyi segítséget adott más magyar állampolgároknak, mint a napjainkban sokat szidalmazott Soros György.

ITT OLVASHATÓ