Szerző: PuPu
2017.02.08.
Öngyilkossági kísérletének oka csalódottsága volt:
"Nem vagyok alkalmas vezetőnek.
Mindenkinek hiszek, aztán rájövök, mások csak saját céljaikra akarnak felhasználni.
Azt hittem, az emberek jók. Rájöttem, nem azok" - mondta
"A legtöbben önzők, épp a nyomor miatt, amiben élnek: az állandó nélkülözés, az állandó igazságtalanságok miatt.
Csalódtak bennem, csalódtam bennük...”
Már első mondatából is kiderült, hogy nem érdemelte meg a sorsát, hiszen a mai magyar társadalmi-politikai életben nincs helye ilyen mértékű önkritikának, itt ma nyomulni és tülekedni kell, és ha módod van rá, akkor ellenfeled meg kell semmisítened, mint ezt Nagy Tanítónk már régen kifejtette.
Ezen a pályán ma már a tisztesség inkább hátrány, mint előny, a lelkesedés és a szorgalom kevés.
A ma közéleti szereplő ha éppen nem hazudozásra, akkor harapásra használja a száját, nem érvelésre, és közönsége sem erre kíváncsi, inkább a csontok reccsenését és a kiontott vért nézi bódultan, miközben észre sem veszi, hogy a világ, melyben biztonságban érezte magát már régen halott, és ő egy hullán éldegél, melyet hiénák tépnek.
Sándor Mária korunk áldozata, sorsa pedig tipikus.
A hiba nem annyira benne, mint inkább a társadalomban van, mely a szocializmusban elveszítette természetes képességét a védekezésre, a harcra, hiszen tulajdonképpen nem volt miért és ki ellen harcolnia.
Bizonyára lesz itt halálhörgés-siralom, de az a társadalom a kisemberek társadalma volt, egy olyan tó, melyben vígan élt a keszeg meg a compó, de a harcsák és a csukák ambícióját erősen korlátozták.
Rendszerváltáskor hiába hirdették meg a lehetőséget, egyik keszegből sem lett rablóhal, maradt keszeg, és eszébe sem jutott lázadni, mikor a tóra ráengedték a csukákat meg a paptetűt.
Azt gondolta, hogy ez a világ sora, ki ő, hogy lázadjon, de majdcsak kibírja ezt is.
Sándor Mária is ezt hitte, meg azt, hogy az igazság győzedelmeskedik, hiszen az egészségügyet ők, az orvosok, a rezidensek meg az ápolónők működtetik, ha ők mondják, hogy rossz a rendszer, hát nekik már csak elhiszik a döntéshozók.
Ő nem politizálni akart, csak jobb egészségügyet, jobb munkakörülményeket.
Tévedett, mert illúziókat kergetett.
Társak addig álltak mellé, míg esélyét látták a győzelemnek, szövetségeseket ott keresett, ahol ebben érdekeltek nem voltak.
Aztán szép apránként megvették potenciális társait kilóra, mint a libát, ide kis béremelés, oda kis pozíció, szirénhangok, miegymás, és mire körülnézett, egymagában álldogált, a többiek meg elhúzódtak tőle, mintha leprás lenne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.