RECSEG-ROPOG KELET-EURÓPA LEGSZILÁRDABB BARÁTSÁGA

444.HU
Szerző: Bede Márton
2017.02.14.

2017-ben már nem hír, hogy Európa recseg-ropog, és a legstabilabbnak tűnő szövetségek is szétszakadnak. Az viszont még így is meglepő, hogy a kontinens keleti felének legszilárdabb érdekházasságán, Oroszország és Fehéroroszország szimbiózisán is korábban elképzelhetetlen repedések mutatkoznak. 2017 elejére az utóbbi húsz évben szinte egy országgá összeforró felek kapcsolata elérte a mélypontot, és Európa két legsötétebb diktátora egyre harciasabban üzenget egymásnak.

Oroszország a Szovjetunió szétesése óta próbálja fenntartani befolyását az egykori birodalom már független tagországaiban, és ez sehol sem ment gördülékenyebben, mint a Moszkva és Varsó közt szinte pontosan félúton található Minszkben. Valamennyi exszovjet tagállam közül az 1991-ben függetlenné váló Fehéroroszország áll kulturálisan a legközelebb Oroszországhoz – az országban jóval többen beszélnek oroszul, mint fehéroroszul –, és amióta Lengyelország 1999-ben csatlakozott a NATO-hoz, az ország belekényszerült a stratégiailag kulcsfontosságú ütközőszerepbe is.

1999-ben a két ország kvázi egyesült is az orosz-fehérorosz unió létrehozásával, ami az adóügyektől a határ lebontásáig számtalan területen boronálta össze a két szomszédot. Ekkortól kezdve Moszkvában a fehéroroszokat tulajdonképpen az ország részeként kezelték, az egyébként is az egykori Szovjetunióban kiképzett tisztek által vezetett fehérorosz hadsereget és titkosszolgálatokat pedig sajátként.

Ez a felállás sokáig tökéletesen megfelelt a Fehéroroszországot 1994 óta irányító, Putyin felemelkedésééig az utolsó európai diktátornak nevezett Alekszandr Lukasenkának is. Lukasenka ugyanis nemcsak az utolsó európai diktátor volt sokáig, hanem a kontinens legnagyobb rezsicsökkentője is, aki hatalmát azzal biztosította be az elégedetlenkedő hangok ellen, hogy az Oroszországból jóval a világpiaci ár alatt átpasszolt gázt nagyon olcsón adta tovább alattvalóinak, akik így posztszovjet mércével nem is éltek olyan rosszul.

Az idillbe az sem tudott belerondítani, hogy Putyin és Lukasenka állítólag kifejezetten nem bírják egymást, és kapcsolatuk csak klasszikus érdekházasság. 2013 végén viszont kitört a forradalom a mindkét országgal szomszédos Ukrajnában, 2014 márciusában az oroszok elcsatolták a Krím-félszigetet, és a kelet-európai helyzet olyan forró lett, hogy az még a nyugalom szigetének számító Fehéroroszországot is megégette.

A húsz éven át Moszkvával mindenben egyetértő Lukasenka egyre gyakrabban mondott Putyin-elleneseket, például kijelentette, hogy: „Ukrajnának egységesnek kell maradnia”...

ITT OLVASHATÓ