Szerző: HaFr
2017.02.14.
Amikor Lenin elsőként meghirdette a népek (etnikumok) önrendelkezési jogát, akkor ugyanúgy az akkori kvázi-EU, az Osztrák-Magyar Monarchia szétesésének felgyorsításán munkálkodott, mint mai utóda, Putyin, az EU-én. Az EU kísérletezése a liberális-konföderatív megoldásokkal kísértetiesen emlékeztet a Monarchiáéra, és ahogy mondani szokás, "ha élne", Széchenyitől Jásziig ma minden jelesebb magyar EU-párti lenne -- ha közben változó minőségben nacionalista, illetve balos is. Csak a szélsőbal és a szélsőjobb szuverenista-etnicista. Az előbbi számításból, az utóbbi ostobaságból. Mint száz éve. És mint száz éve, a számítók egy kulcspillanatban átverik az ostobákat.
A félreértések elkerülésére: Orbán a számító szélsőjobb kicsiny táborába tartozik, akik azt hiszik, mindenkit átverhetnek. A saját híveiket ideértve. Orbán nem hiszi, amit ma mond. Ugyanúgy nem, ahogy -- mint látszik -- a radikális, a liberális, a polgári, a keresztény, a modernizáló (nyugatos) nacionalista önmagát sem hitte karrierjének korábbi fázisaiban. Ugyanakkor abban, amit ma mond -- lásd feljebb -- semmi újdonság sincs, és fájó, az eredménye sem lesz más. Végül a Nyugat győzni fog, a pillanatnyi átverésért (lásd öt percnyi melegért gatyába vizelni) súlyos árat kell fizetnünk, és nekünk nem újabb Mohácsunk lesz (keleti alávetéssel), hanem újabb Trianonunk (nyugati kisemmizésben, amit legfeljebb a globalizáció logikája, pfúj, pfúj, fog tompítani). Orbán nem Horthy vagy Kádár újabb kiadása, ez félreértés. Orbán a mai funkcióját látva az orosz tervekben -- ami a legmeghatározóbb politikai teljesítményét jelenti -- a mai Kun Béla. (à TGM)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.