Szerző: Tölgyes Péter
2017.02.24.
Olyan szép nap lenne ez a péntek, ha nem b@szná el valaki minden héten a közrádióban!
Gyanítom, mindenki tudja, ki az a “valaki”. Igen, egy senki... Ezért is telitalálat ez az egymondatos. Az évek során nem csak mi, a világ is hozzászokott ahhoz, hogy nálunk a péntek a miniszterelnöki igehirdetés napja. Mivel - szerencsénkre - nem lehet évi ötvenkét Tusványost rendezni, a pénteki rádióinterjúkból tudható meg, merre tart Unortodoxia, kinek üzen Orbán Viktor valami olyasmit, amit soha személyesen el nem merne mondana neki, mi rosszat követtek el szabadságharcunk első számú akadályozói a világban, vagyis kiknek kell éppen rettegniük a magyarok nyilait.
Pedig, ha jól belegondolunk, a minden-pénteki közhangulatrontó nem csinál semmi mást, csak kiélvezi nagy találmánya, az unortodox szelep szerepét. Az átkosban ugyebár a nép, az isten adta nép jóformán vakon hitt az őspuritán Kádárnak, így aztán a környezetét tette felelőssé minden rosszért. A többire ott volt - no nem a Mastercard -: a feledhetetlen, az egyszeri és utolérhetetlen Hofi. Az ideális szelep. Őt hallgatva-nézve, jókat nevetve saját gyengeségeinken, csodásan elsimultak a feszültségek.
Mi történik ezzel szemben ma? Ha a hetet valamely csoda folytán megúsztuk az éppen soros (újabban sorosozó) miniszterelnöki baromság nélkül, minden pénteken menetrendszerűen jön az agyvérzéses rádióbeszélgetés, amelyben garantáltan egyetlen normális, igaz mondat sem hangzik el, viszont minden bicska automatikusan kinyílik tőle a zsebekben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.