OLIMPIAI MAJMOK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.02.20.

Folyik az adok-kapok, olyanok a résztvevők, mint a pákosztos kukták, akik loptak a tűzforró szilvásgombócból, és most égeti a kezüket, ezért egymásnak dobálják, nagy sziszegések közepette.
Hirtelen mindegyikük a másikban találja meg az olimpia gazdáját, jóllehet ezidáig a kormány úgy ölelgette, mint saját ölbéli gyermekét.
Az igaz, hogy az olimpiát városok rendezik, de az is igaz, hogy a mai olimpia már nem egyszerű sportverseny, hanem világcirkusz, a legnagyobb médiaesemény, és hatalmas üzlet.
No, nem a rendezőknek, mert azok általában ráfizetnek, mint a liba, akit a róka vacsorára hívott, de a különféle építő cégeknek, ilyen-olyan beszállítóknak mindenképpen.
Egy olyan országban pedig, mely államosította a korrupciót, melyben a maffia diktálja az üzleti feltételeket, előre lehet tudni, hogy a rendezési költségek jelentős része kinek a zsebébe vándorol.
A haszon magánzsebekben képződik, míg a veszteséget mi viseljük, mindahányan, merthogy az adósságokat meg kell fizetni, ha esik, ha fúj.

Természetesen olimpiát rendezni felemelő érzés, különösen, ha még keres is rajta az ember.
Ha tudja, hogy miközben kiáll a pódiumra és felolvassa a bonyolult mondatot az olimpiai játékok megnyitásáról, közben csörög a kasszában a pénz, az ő pénze.
Ha valaki úgy szocializálódik, hogy a szotyolát köpködi minden áldott hétvégén, az bizony könnyen hiheti azt, hogy az élet a fociról szól, főleg, ha közben ő is, meg a családja is degeszre zabálhatja magát minden áldott nap.
Akkor számára a karrier csúcsa egy szerződés a nagycsapathoz, és ha a tehetsége kevés ehhez, akkor pótszerekkel él.
Sportvezető lesz, vagy sportot irányító helyi politikus, a pálya környékén sertepertélő önkormányzati tag, akinek senki nem mer nemet mondani, hiszen egy faluban párszáz focibuzi jelentős lobbierővel rendelkezik, és lehet őket nem szeretni, de szembefordulni velük nem tanácsos.
Ha pedig a történelem véletlenül a felszínre dobja a komát és országos politikus lesz, aki az államkassza felett is diszponál, akkor teleszarja az országot drága focipályákkal, miközben a gyerekek poros folyosókon ugrálnak, testnevelést parodizálva, merthogy a szép pályákat nem nekik építették, hanem a helyi negyedosztályú botlábú gyerekeknek, akikből se tömegsport, se élsport nem lesz soha...

ITT OLVASHATÓ