NEM VÁRHATÓ EL, HOGY EGY PUHATESTŰ GERINCE MEGROPPANJON

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2017.02.14.

.

..Azt be kell látni, hogy túlságosan nagy bátorságra nincs szükség ahhoz, hogy az éppen hatalmon lévő kormány hátsóját polírozza valaki, legtöbb esetben megtérül a nyelvmunka. Az is valószínűsíthető, hogy amennyiben mi itt egységesen eldöntenénk, hogy a biztos megélhetést választjuk és mostantól Orbánt szolgáljuk, nem kellene minden hónapban aggódva figyelni a befutó támogatásokat, nem kellene számolgatni a néhányszáz és néhányezer forintonként összecsorgó bevételt és kiszámolni, hogy most kinek a döglődő laptopját tudjuk lecserélni úgy, hogy még marad az egyéb költségekre és meg is tudunk élni. Távolról sem panaszként mondom, tudtuk, mit vállalunk és tudtuk, hogy pengeélen fogunk táncolni.

De tegyük fel, hogy a biztosat (és valószínűleg sokkal többet) választjuk, lemondunk a mostani olvasókról (mert egy perc alatt fordítanának hátat nekünk abban a pillanatban, amikor mi hátat fordítunk önmagunknak) és havonta megvigasztalódunk a szépen hízó bankszámla látványától. Még mindig marad a kérdés, hogy a tükörbenézés hogyan működne? Önmagunkkal hogyan számolnánk el?

Ne foglalkozzunk most azzal a meggyőződéssel – amit magunkénak vallunk mi is -, hogy a sajtó mindenkori feladata nem az aktuális hatalom tömjénezése, hanem annak kritizálása. Ahogy egy újságírónak sem a sajtótájékoztatón van a helye, mert például nem azt kell(ene) megírnia, amit ott el akarnak mondani a politikusok, hanem azt, amit el akarnak hallgatni. Nekünk annyival könnyebb a helyzetünk, hogy nem vagyunk sajtó, hanem véleményportál és ennyivel nehezebb is a helyzetünk, hiszen nem jutunk hozzá olyan információkhóz, amelyekhez egy újságíró még a jelenlegi helyzetben is hozzájuthat és nincs szponzorunk, nem áll rendelkezésre sem elég pénz, sem elég munkatárs egy ügy felgöngyölítéséhez.

Ettől persze még vidáman beállhatnánk az aktuális ülephez vezető hosszú sorba és talán nekünk is hullana némi morzsa az urak asztaláról. De a kérdés megválaszolatlan marad. Mi van akkor, ha változik az ülep? Egyszerűen átállnak oda azok, akik most Orbán kegyét keresik? Az újságíró szakma, az olvasók, a társadalom pedig tudomásul veszi, hogy Nagynevű Újságíró tegnap még azt nyalta, amit ma átkoz és ma azt nyalja, amit tegnap ócsárolt? Nem pocsék érzés ez annak, aki évek során bemesélte magának, hogy a nyelv színe normálisan barna?

Akik most naponta Orbánban ünneplik Európa új urát, hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel akkor, ha borul a bili és nem lehet tovább titkolni a disznóságokat? Nem a saját bizonyítványukat magyarázzák akkor, amikor a nem kormánypárti sajtót, civil szervezeteket és mindenkit megvádolnak azzal, hogy idegen pénzért idegen érdekeket szolgálnak?

Tudom, én vagyok a naiv, amikor erkölcsi tartást feltételezek ott, ahol sem erkölcs, sem tartás nincs. Nagy túlélők vannak, örök megúszók. Nem is várható el, hogy egy puhatestű – jobb esetben elő-gerinchúros – gerince megroppanjon, mert ami nincs, az nem roppan. Azt hiszem, onnan fogjuk felismerni az igazi változást, amikor ezek a figurák nem bukkannak fel az aktuális hatalom körül, nem kapnak újabb lehetőséget és zsíros koncot, hanem eltűnnek végre a pöcegödörben, ahová valók. Ez lesz a valódi rendszerváltás és csak remélni tudom, hogy én is megérem.

ITT OLVASHATÓ