"MINKET MAGÁRA HAGY EZ A RENDSZER" - INTERJÚ TAKÁCS HAJNALLAL A BÁNTALMAZÁSRÓL

KÖNYV GURU - BLOG
Szerző: Könyv Guru
2017.01.03.

“Bántalmazó abból lesz, aki úgy dönt, hogy bánthat másokat” – fogalmaz Takács Hajnal a Bántalmazottak igazsága című új könyvében, amely a jövő hónapban jelenik meg az Ad Librum Kiadó gondozásában. A témával saját elrettentő tapasztalatai alapján foglalkozó szerzővel a bántalmazók lelkivilágáról, a könyvírás terápiás hatásáról, a szörnyűségek feldolgozásáról és arról beszélgettünk, miért van mégis értelme a hatóságokkal folytatott szélmalomharcnak. (A kötet 20% kedvezménnyel megvásárolható a kiadó webboltjában a bantalmazasellen2017 kuponkód beírásával.)

Egy bántalmazó kapcsolat és az azt követő orvosi, jogi procedúrák megpróbáltatásai során szerzett tapasztalatai alapján írta első könyvét, Az asszony verve címűt. Mostani kötete is a bántalmazó kapcsolatot tárgyalja. Miben lépett előre az első könyv óta?

Az első könyvet lendületből, a trauma kellős közepén írtam. Akkor kezdtem közelebbről megismerkedni a családon belüli és kapcsolati erőszak témakörével. Naplószerűen kezdett íródni, aztán valahogy a végére könyv lett belőle. Elején voltam még minden eljárásnak annak ellenére, hogy a probléma valós közepében voltam, és fogalmam sem volt még, hogy milyen mély a nyúl ürege. Azt viszont pontosan tudtam, hogy Alice érezhette hasonlóan magát ahhoz, ahogy én akkor – vagy Neo a Mátrixban Morpheus-al való találkozásakor. Az volt az előrelépés – maradva a filmes hasonlatnál -, hogy lenyeltem azt a bizonyos piros kapszulát.

Az első könyv óta rengeteg szakirodalmat és más kapcsolódó könyvet olvastam, több száz ügyet ismertem meg, sokakkal vagyok folyamatos kapcsolatban. Amit előre léptem azóta, az a megerősödött hitem és tapasztalatom abban, hogy amiről beszélek, az húsba vágó igazság, a hétköznapjaink mételye, az igazi valóság: maga a mátrix, amiben az ember emberi mivoltában semmit nem ér. Fekete betűk vagyunk a fehér papíron, akták, iratok, sima ceruzaelemek – de nem emberek a rendszer szemében.

Nagyon plasztikusan mutatja be a bántalmazó jellegű kapcsolatok dinamikáját, belső működését. Körülbelül hány ilyen kapcsolat történetét ismerte meg az elmúlt években?

Rengeteget. Több száz bántalmazottal beszéltem, sokak komplett aktáit olvastam végig. Láttam, hogyan árulja el őket a “rend”, a “hatalom” – hogy hogyan árulják el őket a közpénzből fizetett hivatalok és a pénzen vett ügyvédek. A bántalmazó kapcsolatok dinamikája egyébként nagyon egyszerű, egy kaptafa mind – de nem szeretnek beszélni róla, mert “erős téma” és valahol underground ismeretnek minősül, ha valaki erről beszél. A bántalmazók egy kelléktárból dolgoznak, ahonnan ők válogatnak. Ha ismerjük a kelléktárukat, akkor hamar le tudjuk leplezni őket.

Az önzést és öncélúságot említi a bántalmazó személy értékrendjében az egyik fő jellemzőnek. Sok ilyen ember van, mégsem mindegyik bántalmazó. Mitől válik / válhat valaki bántalmazóvá?

Visszakérdeznék: biztos, hogy nem azok, vagy éppen csak nem verekednek? A bántalmazás és a bántás sokkal általánosabb és hétköznapibb, mint ahogy azt kényelmes lenne hinni. Bántalmazóvá mindenki a saját döntése miatt válik, amiért felelősséget soha nem vállalnak. Különbséget kell tenni a fogalmak között: az öncélú önzés, ami csak és kizárólag egy egyénről, az ő érdekeiről szól, akár mások kárára is, az ártó. Az önbecsülés és az egészséges önértékelés viszont nagyon is segítő lehet másoknak. Az én-határok meghúzásával nincs baj, de a kivagyiságon alapuló működéssel már igen.

A bántalmazóknak három alappillére van: jogosultságtudat, hatalom- és birtoklási vágy. Ebből már egy is elegendő a bántalmazó minőséghez. Bántalmazó abból lesz, aki úgy dönt, hogy bánthat másokat. Az önmagunkon gyakorolt hatalom jó. Az autonómiánk meghatározása jó. A jogaink ismerete és az azokkal való élés jó. De ezek ártóvá válhatnak, ha mások ellen fordítjuk...

ITT OLVASHATÓ