Szerző: Papp László Tamás
2017.02.17.
A szexmunkások éppúgy védik ügyfeleik kilétének titkosságát, akárcsak az újságírók a forrásaikét. A szexmunkáról, szexiparról, és annak politikai, közéleti, társadalmi vonatkozásairól szóló riportsorozatom második részében ennek dacára számos tabukérdésre kaptam választ. A szexuális szolgáltatásból élő emberek az esetek túlnyomó részében csak mint bűncselekmények áldozatai vagy rendőri intézkedés, hatósági vegzálás szenvedő alanyai jelennek meg a tömegmédiában. Esetleg sztereotip – utcán ácsorgó, drogos, alkoholista – figuraként, akit a néző szájízének megfelelően sajnálhat, utálhat vagy megvethet. Őket meg sem kérdezik – vagy szavaikat eltorzítva, meghamisítva idézik. Pedig a szexmunka nem olyan, illetve nem csak olyan amilyennek láttatni akarják. Riportalanyaim egyike-másika szókimondóan formált véleményt munkájukról, az ügyfeleikről, a politikáról és politikusokról, és az őket akaratuk ellenére megmenteni akaró doktriner feministákról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.