Szerző: Fábián András
2017.02.19.
Előre bocsátom: bennem is az elégedettség szava az első, ami az olimpiai aláírásgyűjtés kimenetelét illeti. Ugyanakkor továbbra is munkál bennem a kisördög, akiről tudjuk, hogy a részletekben lakozik.
Annak igazolására pedig, hogy van-e valami ördögi az események alakulásában – alakításában, mindenképp érdemes az öröm perceiben egy kicsiny, de tényszerű visszatekintésre időt szakítani.
Lássuk, hogyan is alakult ki ez a mai helyzet.
Azt állítom, és ez határozott meggyőződésem, hogy a Fidesznek olyan helyzetre volt szüksége, ahol az olimpiai visszalépés nem az ő döntéseként jelenik meg a közvéleményben, és a legkevesebb presztízsveszteséggel oldhatja meg ezt a számára kényes helyzetet. Sőt! Ha lehet, inkább nyerjen rajta.
2016. szeptember 29-én a római városi tanács, Virginia Raggi főpolgármester asszony javaslatát támogatva, visszavonta Róma 2024-es olimpiára benyújtott pályázatát. Már csak három főváros maradt versenyben: Párizs, Los Angeles és Budapest. Az első kettő mellett Budapest esélye hatalmasat zuhant. Viszont, ha nem mi nyerünk, a nagymértékű politikai blamázs mellett joggal vetődhet fel annak kérdése, hogy miért költött el a kormány 30 milliárd forintot gyakorlatilag a semmire. Ezen belül is több mint 17 milliárd ment el a tervezett olimpiai stadion Csepel-szigeti területének megvásárlására. A terület tulajdonosa az az egyébként csődeljárás alatt álló Martinsi Fadesa Kft. volt, amely az említett 80 hektáros területhez pár évvel korábban mindössze 11 milliárd forintért jutott hozzá.
A spindoktorok terve az volt, hogy Róma kiesését követően adnak a dolognak még egy kis kifutást. Látni akarták, hogy hogyan alakulnak az új erőviszonyok. Csendben megkezdték azonban fondorlatos tervük végrehajtását...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.