MÍG ÖN ALSZIK, A DARMOL DOLGOZIK

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.02.24.

A hajdani hashajtót népszerűsítő szlogen a mai Magyarországra is remekül ráillik.
Elnézegetem a média által a figyelem középpontjába állított dolgokat és elkeserítő képet látok.
Lényegtelen, vagy alig lényeges eseményeken csámcsog a tömegtájékoztatás, elképesztően primitív celebek nevetséges történeteivel tömik a minden eszközzel erre kondicionált átlagember fejét, közben pedig azokról a dolgokról, melyek sok esetben létfontosságúak, tudomása sincs.
Bármennyire abszurdnak is tűnik, a politikával egyáltalán foglalkozni hajlandó átlagember, amikor a stadionépítéseken, vagy Mészáros Lőrinc meggazdagodásán szörnyülködik, éppen ebben a csapdában vergődik, sokszor úgy, hogy maga sem tud róla.
A stadionépítéseket le lehet állítani, Mészáros Lőrincet be lehet csukni, de azokat a társadalmi változásokat, melyek évtizedekre, évszázadokra meghatározzák az ország - gyermekeink, unokáink - jövőjét, csak nagyon nehezen, sok esetben egyáltalán nem lehetne visszafordítani.
Míg a bulvárt majszolgatva csendesen szunyókálsz, addig az ország menthetetlenül tönkremegy.

Itt van mindjárt a magyar falu, a vidéki Magyarország sorsa.
Akárki akármit mond, a Kádár-kor a magyar falu aranykora volt.
Korszerű épületek tízezrei épültek, a nagyüzem és a családi gazdaság integrációja remekül működött, a gazdaságok egyben a falu kulturális és szociális helyzetének meghatározó tényezői voltak, a paraszt munkaidőben dolgozott, nyugdíjra vált jogosulttá, az egészségügyi ellátórendszer lefedte a teljes népességet.
Megszűnt az a helyzet, hogy a beteg tehénhez előbb hívtak orvost, minta gazdájához.
A társadalmi mobilitás felerősödött, a paraszt gyereke középiskolát, egyetemet végzett, a magyar agrár-értelmiség világszínvonalú mezőgazdaságot hozott létre, a világon az egyik volt a kettőből, mely nettó költségvetési befizető volt.
A kézimunka-igényes ágazatok felszívták a képzetlenebb munkaerőt is, mindenki ehetett hasfakadásig, dolgozhatott és kereshetett, emberi életet élhetett.
Az öregasszonyoknak sem kellett megfagyniuk fűtetlen lakásaikban, mert nem rezsicsökkentéssel fűtöttek, hanem, ha olyan helyzetbe kerültek, hogy rászorultak a segítségre, hát megállt a Tsz Ifája és odabillentett az ajtó elé annyi tüzelőt, amennyire éppen szükség volt...

ITT OLVASHATÓ