- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: H. Andrea
2017.02.15.
Nem szeretek feltétlenül (igaz, máshogyan sem) idegen emberek zsebében turkálni, és persze hogy vannak ennél fontosabb dolgaink is, de. Mivel kimaradt nekünk, hogy a fideszes-kádéenpés lelkület és a családcentrikus, keresztényi életvitel értelmében az asszonyt kvázi meglopni hazafias kötelesség, vagy legalábbis magától értetődőség, beszéljünk egy kicsit Mikola István méltatlanul elfeledett polihisztorról, az ő pályafutásáról, elévülhetetlen érdemeiről és szűkebb-tágabb famíliájáról. Nem mindennapi szappanopera, az biztos.
Tudom, hogy feltétlenül (és máshogyan is) elképzelhetetlen, hogy egy nemzeti-polgári-jobboldali-istenhívő hazafi meglopja a feleségét, de valami ehhez igen hasonló történt. Előrebocsátom: nem szigorúan jogi, sokkal inkább erkölcsi értelemben. Nem, nem bulvárcikket írok, hanem mondom a tényállást (itt részletesen is elolvasható).
Mikola István, a pártállam Hazafias Népfrontjának alelnöke, a KDNP-ből a Fideszbe átnyergelt orvos-politikus, az első Orbán-kormány majdnem legellenszenvesebb, legnépszerűtlenebb figurája (igen, 2000 táján még volt különálló egészségügyi tárca), a miniszterelnök-helyettes-jelölt, akitől még saját párttársai némelyikének is felháborodott a gyomra, aki rengeteg megosztó intézkedése és kijelentése dacára nem bukott bele a dicsőségbe, sőt, aki 2011 és 2014 között Magyarország OECD-nagyköveteként működött Párizsban és aki jelenleg Szijjártó minisztériumában a biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkárságot vezeti nagy erőkkel, három feleséget fogyasztott el tartalmas élete során. Amihez természetesen senkinek semmi köze. Feltéve, hogy a család szentségéről áradozó, közpénzt zabáló politikus moralizálásával békén hagyja a népet.
A Fidesz húsz évre hatalomba betonozásának (külhoni magyarok honosítása, szavazati jog) ördögi ötletével előálló Mikola – dacára annak, hogy mostanság igencsak kevés szó esik róla – viszont pontosan azt a fajta erkölcsi-morális fertőt testesíti meg, ami jóval túlmutat az ő pitiáner, kisstilűen visszataszító személyén. Tudom, hogy nincs hírértéke ennek sem, de mégis: felsorolni is nehéz azokat az emberi becsület és tisztesség oldaláról szemlélve teljesen értelmezhetetlen disznóságokat, amelyek ennek a kreatúrának a nevéhez kapcsolódnak. És amelyek – mintegy törvényszerűen – az aranyhal memóriájának szintjén vegetáló kollektív emlékezés jótékony homályába merültek.
Miután miniszterként 2001-ben sikerült saját testvérét a gyógyszerészek országos kongresszusán, a gyógyszerészkamara véleményének megkérdezése nélkül kitüntetnie úgy, hogy még a kongresszus sajtófőnöke is a Mikola családból került ki (azt már mondani sem merem, hogy az unokaöccs feleségének, Mikola sógornőjének is sikerült honorálni az áldozatos munkáját ugyanekkor); miután kiderült, hogy az egyik európai offshore paradicsomban a családi pénzek kezelésére hozott létre egy alapítványt, amit – nagykövetként szerzett bevételeihez hasonlóan – kifelejtett a vagyonbevallásából; miután volt felesége (a legutolsó) lopás miatt tett feljelentést ellene a rendőrségen, most azzal került a gaz balliberális média homlokterébe, hogy úgy tűnik, egészen szépen lenyúlta az asszonyt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.