MI, MAGYAROK

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Andor Mihály
2017.02.08.

A románok nem hagyják, hogy egy maffia üljön a nyakukra, és azt csináljon velük, amit akar.

Most, hogy egyfolytában jönnek a hírek a szűnni nem akaró, hatalmas romániai tüntetésekről, amelyek elérték egy törvény visszavonását, újra elgondolkodom azon, hogy mi miért vagyunk ilyen birkatermészetű nép. Ellopták három millió ember magánnyugdíj-megtakarítását – senki nem tüntetett. Olyan munkatörvénykönyvet tákoltak össze, amely teljesen kiszolgáltatottá tett minket – szó nélkül lenyeltük. Gyakorlatilag elvették érdekérvényesítésünk egyetlen hatásos eszközét, a sztrájkjogunkat – a kutya sem ment ki az utcára. Tönkreteszik az oktatást, gyermekeink és unokáink jövőjét – a tiltakozó demonstrációkon egyre fogyó számban lézengenek. Romhalmazzá változtatják az egészségügyet – még azok se mennek el a tüntetésre, akik közvetlenül tapasztalják minden nap. Elveszik negyvenezer trafikos boltját – tüntetnek kétszázan. Fölszámolják a demokráciát és a sajtószabadságot – a kutyát sem érdekli. Nem vet ez ránk jó fényt. Mint ahogy az sem, hogy az elmúlt huszonhat évben a legnagyobb tüntetés az internetadó miatt volt. Csak azt fogjuk fel, amikor már holnap akarnak a zsebünkben turkálni? Nyugdíjas korunkig már nem tudunk előre gondolkodni? Az már számunkra felfoghatatlan?

Úgy tűnik, a románoknak jobb a felfogóképességük. Ők egy látszólag periferikus törvény ellen keltek fel, tehát végig tudták gondolni, hogy mi következhet belőle. El lehet képzelni, hogy a magyarok százezrei kimenjenek az utcára tüntetni a büntetőtörvénykönyv egy passzusának megváltoztatása miatt? Észre sem veszik. Ha észreveszik, meg sem értik. Azt az egyszerű összefüggést nem értik, hogy Paks 2 végleg függővé tesz minket az oroszoktól, és még unokáink is nyögni fogják a törlesztést. Azt az egyszerű összefüggést sem értik, hogy miközben néhány stróman meggazdagodna egy olimpia rendezésén, az ország belerokkanna. Pedig már most láthatnák, ha észrevennék: olimpia még sehol (meg nem is lesz), de már 70 milliárdot elköltöttek a pénzünkből a semmi előkészítésére – miközben olyan érdekes dolgok történtek, hogy egy megvalósíthatósági tanulmányt kétszer is megvettek sok millió forintért. Nemzetiségi politika örvén külföldön fociakadémiát alapítanak, focicsapatot vesznek, miközben a magyar felsőoktatás rohad szét. Százmilliárdokat költenek Orbán Viktor hobbijára, miközben a magyarok nem gyógyulni, hanem meghalni mennek a kórházba.

Mi történt velünk? Elbutultunk? Vagy gyávák lettünk?

Azt hiszem, hogy a Kádár-rendszer sokat tett annak érdekében, hogy ilyenek legyünk. A „legvidámabb barakkban” arra szocializálódtunk, hogy a rendszert úgysem lehet megváltoztatni, de ronda kis egyéni alkukkal, ügyeskedéssel, csalással, pici lopással élhetővé lehet tenni. Mindenesetre élhetőbbé, mint a többi szocialista országban. Nem érdemes semmiért, még saját igazunkért sem kiállni (hát még más igazáért!), inkább valami egyéni megoldás után kell vizslatni, meg kell keresni a kiskaput (persze úgy, hogy más meg ne sejtse, mert akkor sokan akarnak rajta átjönni, és akkor már nem kiskapu). Mindez még nemzeti büszkeséggel is eltöltött minket, dagadt a honfiúi kebel: jobban élünk, mint a többiek, a magyarok ügyesebbek. Csak azt nem vettük észre, hogy az ügyeskedés közben romlik a jellemünk...

ITT OLVASHATÓ