MI = ÉN!

DR, SZÜDI JÁNOS BLOGJA
Szerző: Dr. Szüdi János
2017.02.15.

Ennél világosabban nem adhatta tudtára az ország – itthon és hoppon maradt – bennszülöttjeinek Orbán Viktor: a kormány munkájában hazánk országgyűlésnek elkeresztelt, közpénzen jól tartott, mameluk csoportja mit sem számít. Ez nem újdonság, de szemmel láthatóan örömet okozott számára, hogy kuncogva bejelentheti ezt a tényt a televízió nyilvánossága előtt: Donald Trump “a legmagasabb világi helyről adott engedélyt, hogy nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság, nagy ajándék.” – mondta. A többes szám, első személyben megfogalmazott mondat nem megtévesztés, nem is tévedés, hanem a helyzetnek megfelelő szöveg, amely kijár annak, aki a legmagasabb, nem evilági hatalom nevében uralkodik itt a földön. Miután az ország, annak minden döntéshozó szervezete = Orbán Viktorral, a szavak szükségszerű cseréjével (Magyarország helyébe Orbán kerül) érthetővé válnak – a véletlenül sem politikai hirdetésként kiadott – kormányzati óriásplakátok, kék füzetek, televíziós hirdetések mondatai, amelyek az ország javuló állapotát, egyre jobb helyzetét, szüntelen gyarapodását hirdetik. Igaz a PISA eredmények tükrében van némi kockázata ennek a megoldásnak, de nem számít. Az önreklámot mi fizetjük.

A világ helyzetére vonatkozóan előadott – több mint zavaros – helyzetértékelés nem hozta lázba a világot. Nem hozta lázba az országot sem. Az, hogy a világ nyugodt maradt, nehezen érthető. Ez a kis ország, eddigi története során sikeresen tönkretett minden olyan csoportot, szövetséget, amelynek tagja volt, amelyhez csatlakozott. Szűklátókörű, önző, kapzsi politikusai mindig, minden helyzetben megtalálták azt a megoldást, amelyik a lehető legrosszabb volt az országnak. Most éppen az Európai Unió fellazításán munkálkodik a mára meghízott, már nem fiatal, s már nem is demokrata pártvezér-kormányfő. A nyugalom fakadhat optimizmusból: az Unió túléli, hogy befogadta hazánkat. Származhat titkos reményekből: Oroszországra – amiért keblére öleli hazánkat –, ugyanaz a sors vár, mint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsára, amelynek tagjai voltunk, amikor megszűnt, illetve mint a Szovjetunióra, amellyel megbonthatatlan, örök barátság kötötte össze országunkat összeomlásának pillanatában. Az is érthető, hogy az ország miért nem vesztette el nyugalmát. Félázsiai származékok vagyunk – tudjuk, mert ezt is ő mondta –, az ázsiai szereti, ha van kire felnéznie, különösen, ha harcban áll. Márpedig harcban állunk, mivel a népvándorlás a magyarok bejövetelével lezárult. A mi szent feladatunk, hogy erről meggyőzzünk minden Európába igyekvőt. A tengerbe fulladt, háborúban meghalt, éhen veszett gyermekekért nem kell gyertyát gyújtani. A migráns megérdemli sorsát.

A pártvezér-kormányfő észjárása nyílt titok. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében senkinek nem kell, sőt nem is szabad gondolkodnia. A Nemzeti Együttműködés Rendszerében senkinek nem jár semmi. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének lényege az engedelmesség, amelynek jutalma az alamizsna. A rendszer jól működik. A baráti kör teszi, ha kell, nem teszi a dolgát. A baráti kör felmondja a leckét. Az izgágák, a becsvágyók már kivonultak az országból. Nincs miért izgulni: az ország nagy része félrevezetve, az ország jó része megfélemlítve, az ellenzék megsemmisítve, a nyugdíjasok lefizetve, a pedagógusok kifizetve, a sportolók lenyűgözve, a közmunkások röghöz kötve...

ITT OLVASHATÓ