MÉREGBŐL JÖN AZ IHLET

GÉPNARANCS - IRODALOM BLOG
Szerző: Körmendi Zsuzsa
2017.02.03.

Ma általános nézetként azt mondják, a költészet magánügy. Ez nem véletlen, hiszen a politika tart a sprőd költői beszédtől. Igyekeznek tehát elbagatellizálni a mondandókat. A versfaragók ugyanis rendszerint lehetetlen alakok voltak, s – néhány kivételtől eltekintve – nem feküdtek le a mindenkori hatalomnak. Ehelyett hangulatot keltettek ellene. Néhányan ezt teszik mindmáig, s még az is előfordul néha, hogy ezek a közszolgálati rímek eljutnak az olvasókhoz.

Egykor költők által álmodott az emberiség. Harminc-harmincöt esztendeje még 20 ezer példányban fogytak Váci Mihály, Simon István, Garai Gábor vagy Baranyi Ferenc kötetei. Már leszoktak az emberek a versekről, s ahogy a televízióban a szappanoperák, vetélkedők, a moziban a krimi, a horror a pornó izgatja a nézőt. Hasonló témájúak azok a kötetek is, amelyek elsősorban érdeklik a még olvasók jó részét.

De milyen egy költő civilben? Ha hiszik, ha nem, ugyanolyan, mint bármelyikünk. Még véletlenül sem beszél rigmusokban, nem mereng el a semmibe, nem lengi körül lila köd, s az arcán sem ül alkotói kín. Emellett nem öltözik a megszokottól eltérően s olyan frizurát hord, ami nem okoz feltűnést. Teljességgel hétköznapi benyomást kelt. Legalábbis Baranyi Ferenc – aki az elmúlt napokban töltötte be 80. életévét – ilyen...

ITT OLVASHATÓ