KÖZBEN A POFÁJUK TESTÜLETILEG ÉS EGYSÉGESEN AKKORA, MINT A BÁCSI KAPU

KOLOZSVÁRI SZALONNA - DÜHÖNGŐ, HACSAKNEM BLOG
Szerző: H. A.
2017.02.11.

Miután a miniszterek elnökének sorban 19. évértékelőjéről tegnap mindent, de annál még egy kicsivel többet is leírtunk, már csak egyvalami maradt hátra. Az önfelszopó szeánszra érkező, illetve onnan sietősen, de annál barátságtalanabbul távozó hölgyek és urak fenemód idegesítő találkozása a kordonok és teherautók által gondosan elkerített/kamuflált felségterületre sajnálatos módon bejutott újságírókkal.

Számít-e az emberek véleménye az olimpiarendezéssel kapcsolatban vagy sem? – ezt próbálta az Index stábja megérdeklődni az Orbán nevű Viktor tömjénfüstöt árasztó évértékelőjét elcseppenő nyállal hallgató tányérnyaldosók díszes társaságának egyik-másik tagjától. A teljesség igénye nélkül, az utókor számára felsorakoztatok ide néhány fölöttébb tanulságos választ.

Index: Ön szerint meg kellene kérdezni az embereket, hogy rendezzünk-e olimpiát?

Bayerzsolt, 1 millióért udvari tollnok és véleményformáló: Nem.

Index: De miért nem?

Bayer: Csak.

Index: Aláírná az ívet? Jó lenne, ha megkérdeznék az embereket?

Gajdics Ottó, talpig szervilis, szintén udvari költő: Jó lett volna, ha megkérdezték volna korábban, igen.

Fazekas Sándor földművelésügyi izé: Nem nyilatkozok utcán így, menet közben, ne haragudjon.

Index: De mit gondol erről?

Fazekas Sándor: Azt, hogy nem nyilatkozok utcán, menet közben, azt gondolom.

Kerényi Imre, pitypangügyi kultúracsináló: Köszönöm, nem kérek, jó? Köszönöm szépen. Nem szeretnék magának nyilatkozni, jó? Magának se, ne haragudjon.

Index: De miért?

Kerényi: Nincs kedvem.

Schmidt Terrornagyasszonya Mariska kifogástalanul szőke hajkoronáját hátradobva, suhanva sunnyog ki a képből és szende szűz vigyorral hamvas orcáján mormol valamit a nem tetszik válaszolni? kérdésre. Valami olyasmit, hogy neki sincs kedve.

Mikola Kettősállampolgárság István, külügyi államtitkár: Nem ismerem, nem találkoztunk még – mondja az újságírónak, és fapofával elsétál a megismételt kérdés elől.

Fekete György, művészeti akadémikus: Nem kell (megkérdezni), olimpiát kell rendezni.

Index: Az emberek véleménye miért nem számít ebben a kérdésben? Az embereknek nincs közük ehhez?

Fekete: Az államnak van egy dolga, végzi.

Index: De mi van, ha az emberek nem akarják?

Fekete: Mi van, ha? Azt nem kérdezzük meg tőlük, hogy mit esznek máma ebédre, meg holnap? Ne hargudjon, az államnak van egy dolga, az végzi a dolgát.

Nos, kérem, megkülönböztetett undorral, megvetéssel és megütközéssel. Ha ehhez még hozzávesszük a miniszterelnök kordonokkal és autóbuszokkal elkerített gyávaságára rákérdező hvg-s újságírókkal szembeni magatartását ugyanennek a holdudvarnak (reggeli posztunkban írtunk erről), megint Matolcsy Rómeó erkölcsi pöcegödör karácsonyi bejglijének magaslataiban járunk.

Megint ott tartunk, hogy gátlástalanul nyomják a pofánkba azt, amit bár ezerszer megbeszéltünk, kétezredik alkalommal sem értik. Hogy teljesen mindegy, miről van szó – akár arról, hogy ha az újságíró kérdez, minimum megállunk, akár arról, hogy az olimpiához túl hülye a nép -, ezek szilárdan hiszik, hogy az emberek vannak értük, és nem ők vannak azért, hogy szolgálják az embereket. Akkora lendületben vannak az elvtársak és elvtársnők, hogy mindenütt csak a bajnak van a pofátlan sajtó...

ITT OLVASHATÓ